Se füle, se farka – a földikutyát választották az év emlősének

A Vadonleső program 2014-ben hirdette meg először az Év emlőse rendezvénysorozatát, mely minden évben más és más őshonos emlősállatunkra irányítja a figyelmet, elősegítve azok megismerését és hatékonyabb védelmét.

Boldog Gusztávtól, a Körös-­Maros Nemzeti Park munkatársától megtudtuk, hazánkban három földikutyafaj él. A délvidéki és az erdélyi mellett Békés megyében a magyar földikutya őshonos, amelyből közel száz példányt számláltak a szakemberek. A kis szőrmók kizárólag a Kárpát-­medencében alakult ki majd kétmillió évvel ezelőtt, és bizony azóta sem költözött más vidékekre. Sajnos azonban a 2018-as év emlőse a kihalás szélén áll, ezzel megelőzve olyan veszélyeztetett fajokat, mint az óriáspanda.

A föld alatti, rejtett életmódhoz alkalmazkodó rágcsálónak nincsenek fülkagylói és a szemeit is hiába keresnénk, ha találkoznánk vele, amire elég kevés az esélyünk, ­mivel ez az állat ritkán látogat ki föld alatti birodalmából. Nincsen farka, és nincsenek erőteljes ásólábai, mint a vakondnak, a föld alatti járatait a szájából kilógó négy, az állathoz képest nagynak számító fogával és a fejével döngöli, alakítja ki. Szürkésbarna bundája többé-kevésbé a helyi talaj színéhez hasonló.

Boldog Gusztáv kérdésünkre elmondta, a földikutya szaglásával, valamint rezgésekkel kiválóan tájékozódik. Pusztán a fal fejelgetésével meg tudja állapítani, hogy merre található akadály a talajban, sőt, azt is képes felmérni, át tudja-e rágni­ magát az adott torlaszon. Felszín alatt kialakított táplálékjáratokban vastag gyökerű, gumós növényekkel táplálkozik.

Téli tartalékát 30-50 centiméter mélyen, raktározókamrákban tárolja, de akár négyméteres mélységekig is képes eljutni. A járatokat fogaival ássa ki, a fejével pedig a falhoz döngöli a földet. A felesleget – amely egy járatrendszer kialakítása során akár a huszonhat kilogrammot is elérheti – a föld felszínére hordja. Életét, az utódok biztosításának kivételével, magányosan tölti.

– Egy alkalommal genetikai vizsgálatra befogott egyedet engedünk vissza Battonya területén, gondosan ügyelve arra, hogy az állat a saját járatába kerüljön vissza. Kiengedés után pár perccel azonban morgásra és visításra lettünk figyelmesek. Kiderült, amíg a vizsgálat tartott, egy másik példány elfoglalta az addig üresen álló lakot, így máshová kellett költöztetnünk a régi tulajdonost – árulta el a szakember.

Mivel foggal ás, lazább szerkezetű talajra van szüksége a boldoguláshoz. Sajnos, éppen ez okozza a vesztét is, mert ezeknek a talajoknak a nagy részét már megművelték, ily módon beszűkült a kis emlős életterülete.

Dr. Németh Attila biológus, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója egy vizsgált egyeddel. Beküldött fotó

Értékes tagja az élővilágnak

A földikutya túrásaival és táplálékának mozgatásával – mondhatni – telepíti a növényeket. Mivel a gyepek általában egyszikű fűfajokból állnak, és ha valamilyen módon megbolygatják, például túrás kerül rá, azt követően az első növények már kétszikűek lesznek, ezáltal teljesen más növények jelennek meg az adott területen, gazdagítva ezzel annak élővilágát. Különlegesség, hogy az állat ürülékének feldolgozására egyetlen rovar, a földikutya-ganéjtúróbogár specializálódott – tudtuk meg Boldog Gusztávtól.