A Tüskevárral kezdte, örök szerelem lett

A könyvtárosi­ hivatás közösségformáló ­hatásairól, valamint a könyvtárak mai szerepéről beszélgettünk a díjazottal.

– Mióta dolgozik a könyvtárban, hogyan került ebbe a pozícióba?

– Nem született könyv­táros vagyok, soha eszembe nem jutott, hogy ezen a területen tevékenykedjek. Eredetileg műszaki pályára készültem, korábban építés­vezetőként dolgoztam. A számítástechnikai ismereteimnek ­köszönhetően vettek fel, 1994 óta dolgozom az intézménynél. Igaz, már a közép­iskolai éveim alatt is gyakoroltam a könyvtárosi szerepet. Egészen kisgyermekkorom óta bújom a köny­veket, azóta, hogy az első olvasmányt – amely a Tüskevár volt – hatéves koromban a kezembe adták a szüleim, akik számára fontos volt, hogy rendszeresen olvassak. A családban természetes volt, hogy ünnepekkor könyvet­ ajándékoztunk egymásnak. Ma is azt vallom, hogy a fiatalkori betűböngészésnek fontos szerepe van egy gyermek olvasóvá nevelésében.

– Hogyan lehet ma becsalogatni a fiatalságot a könyvtárba, mivel lehet őket betűfalásra ösztönözni?

– Véleményem szerint kötelező olvasmányokkal nem lehet megszerettetni az olvasást. A tíz, húsz vagy éppen harminc éve kiadott könyvek listája a mai kor gyermekének nem biztos, hogy megfelelő. A fiatalokat olvasásélményhez kell juttatni, könyves környezetben kell tartani, meg kell ismertetni a könyvtár intézményével, használatával és lehetőségeivel, amelyet az iskola, valamint a szülők együttműködéssel tudnak hatékonyan megvalósítani.

– Mitől függ, hogy milyen írásokat vehetünk a kezünkbe egy-egy könyvtárban? Van valamilyen elv a beszerzésre?

– Nincsenek kötelező normatívák erre vonatkozóan­. Az önkormányzatok számára­ a könyvtári ellátás biztosítása kötelező feladat. Mi ­arra törekszünk, hogy azokat a könyveket, dokumentumokat szerezzük be, amelyeket a felhasználóink ­nagyobb számban igényelnek, minél frissebb és változatosabb formában.

– Számos változáson mentek­ keresztül a könyvtárak, ma mit jelent a szakmának és mit az olvasónak a könyvtárba ­járás?

– Egy tendenciaváltás szemtanúi vagyunk. Volt egy időszak, amikor csak a könyvtárakban volt mindenki számára elérhető számító­gép és ezzel együtt internetelérés, ez bevonzotta a fiatalokat. Most azt tapasztaljuk, hogy jelentősen változóban vannak a könyvtárhasználati szokások, így ma már elmondható, hogy túlnyomó részt újra a könyvekért térnek be hozzánk többen. Míg hét évvel ezelőtt mintegy kilencezren a számítógépek miatt keresték fel intézményünket, addig mára ez a szám közel hétszáz főre tehető­, miközben a látogatók száma nem csökkent ilyen mértékben. A hagyományos szolgáltatás, azon belül a pihentető, szórakoztató olvasás újra népszerű lett. Ezenfelül rengeteg változatos rendezvénnyel állunk a használók elé. Azon már régen túl van a könyvtárosszakma, hogy ülünk bent és várjuk az olvasót a könyveink között. Erősen bekapcsolódtunk a város kulturális keringésébe, úgy érzem, meghatározó és megbecsült szerepet kaptunk

a közösség életében.

Szabadideje is a könyvtár körül forog

Az igazgatónő szerint a könyvtárosszakmát ma már nem a bölcsésztudományok közé sorolják, sokkal inkább a társadalomtudomány oldalán mutatkozik meg a ­jelentősége. Számára­ ez a hivatás a legelső pillanattól kezdve az informatika könyvtári használatának a bevezetéséről szólt, melyet úgy érez, sikeresen meg tudtak valósítani az intézményben. Dinyáné­ Bánfi Ibolya elmondta, legtöbbször szabadidejében is más könyvtárak statisztikai adatait, honlapját böngészi, új könyvekről tájékozódik, pihenésképpen pedig zenét hallgat. Mint mondta, hiába van nap mint nap számos könyv társaságában, de valódi olvasásra nagyon kevés ideje jut. Jelenleg­ dr. Erdész Ádám írását tanul­mányozza, aki könyvében többek között a Kner család kivételes életét tárja fel.

Dinyáné Bánfi Ibolya szerint csak kötelező olvasmányokkal nem lehet megszerettetni az olvasást a gyerekekkel. Beküldött felvétel