A legendás színművész, Dariday Róbert volt a békéscsabai Jókai színház beszélgetős programsorozatának, a Tereferének a legutóbbi vendége pénteken a Művész Kávéházban. Az egyórás időutazásra a Kállai-díjas Kadelka László kalauzolta el a közönséget.
A szerteágazó művészi tehetséget vagy, ahogy beszélgetőpartnere felkonferálta, a „kortárs színjátszás doyenjét” előbb 90. születésnapja alkalmából köszöntötték a jelenlévők, így Szarvas Péter polgármester is. A városvezető úgy fogalmazott, hogy Dariday nemcsak sok éven át volt aktív tagja a békéscsabai közösségnek, hanem egyben formálója is volt. Szarvas Péter köszöntése után, Kadelka László kérdéseivel a színművész születésének idejére repítette vissza a jelenlévőket.
Dariday a fővárosban született a nagy gazdasági recesszió előtti évben. Gyermekként nem gondolt a színészi pályára, édesapjához hasonlóan – aki a kor egyik első rádiószerelője volt – műszaki pályára kívánt lépni. Tinédzserkorát egy katonai behívó zavarta meg. Apja mindent megtett, hogy fiát ne vigyék el, ezért vidékre adta motoros hírvivőnek. Az oroszok megérkezése után több magyar társával együtt Budapestről, Kiskunfélegyházán át Kijevbe vitték. Műszerész előképzettsége miatt a hatszáz magyart számláló láger villanyszerelője lett, és közben megtanult oroszul is. A táborból három év után szabadult.
Magyarországon akkoriban „nagy divatja volt a kultúrköröknek”, így hazaérkezése után Daridayt elküldték egy tanfolyamra, amit Békés András színházi rendező vezetett. A körön belül hirdetett versenyen első helyezett lett egy elszavalt verssel és az előadott darabbal.
A tanfolyam végén, a jelentkezési határidő előtt egy nappal, Békés arra buzdította a fiatal tehetséget, mindenképpen jelentkezzen a színművészeti főiskolára. A vizsgán A walesi bárdokat és Madách drámai költeményét adta elő többek között Básti Lajos, Major Tamás, Gellért Endre előtt. Dariday felvételt nyert a főiskolára és az Horváth Árpád kollégiumba is.
A sikeres jelentkezést követő főiskolai évek sem teltek zavartalanul. Az első félév után eltávolították az iskolából, ugyanis valaki meggyanúsította, hogy egykoron a nyilasokhoz tartozott. A két nap börtön és a félreértés tisztázása után azonban nem térhetett vissza rögvest a Színműre. Simon Zsuzsa színházigazgató vette vissza két év elteltével.
Vizsgadarabja egy Shakespeare és Barta Lajos mű volt. Diplomaszerzés után – az akkori elvárások szerint – két évre vidékre szerződött. Pécsett végül hét évet töltött, onnan Egerbe került, ahol húsz évig tevékenykedett. Békéscsabára Keczel András hívta, aki egy vendégszereplése után (Végh Antal: Szép volt, fiúk!), azt mondta Daridaynak, szükség van rá a megyeszékhelyen.
A békéscsabai évek alatt 45 szerepet játszott és a nevéhez köthető négy előadás rendezése. A csabai közönség a mesedarabok specialistájaként emlékezhet vissza a színművészre, aki elmondása szerint mindig is nagyon szerette a gyerekeket, imádta a gyerekdarabokat. Az itt töltött évekre jó szívvel gondol vissza. „A közönség és a kollégák szeretete tartja helyben a színészt, és én nagyon hálás vagyok a békéscsabaiaknak” – fogalmazott.
A beszélgetés végén Seregi Zoltán színházigazgató egy társulati tablóval ajándékozta meg a színművészt.
Harminchárom éven át játszott
Dariday Róbert Budapesten született, 1928. február 21-én. A Színház és Filmművészeti Főiskola elvégzése után, 1955-től a Pécsi Nemzeti Színház tagja, 1962–1966 között az egri Gárdonyi Géza Színházban játszott. 1966-tól 1982-ig a Miskolci Nemzeti Színház művésze, ezt követően, 1982-ben került a Jókai színházba. Írt, rendezett, díszletet tervezett és több filmben is szerepelt. A csabai teátrumból ment nyugdíjba hatvan éves korában. Az azóta eltelt időben is játszott még néhány szerepet, legutóbb Ibsen: A vadkacsa című darabjában.
Dariday Róbertet köszöntötték a kilencvenedik születésnapján
