Éppen ötszázötven éve halt meg a könyvnyomtatás atyja

Gécs Béla elbeszéléséből kiderül, Gutenberg János 1396 körül születhetett Mainz városában, egy helyi­ ősi patrícius családba. Ifjúsága­ során bejárhatta a Németalföldet és Párizs városát is. 1434-ben Strassburgban – mint tanult arany­műves – élt, ahol már titokzatos feltalálóként és tudósemberként jelent meg, és kissé talán boszorkánymester hírét is keltették. Emberek jártak hozzá elsajátítani a titkos és csodálatos művészetet. Tanította a drágakövek köszörülését, tükröcskék foncsorozását és fémkeretek készítését, be nem vallottan azonban már a nyomtató­sajtó megépítését, valamint a nyomtatáshoz hasonló formák előállítását is.

Gutenberg János igazi művészlélek volt, nagyszerű ­tanulmányát ő maga akarta a végső tökéletességig fejleszteni. Valami nagyot és művészit akart teremteni – ekkor a Bibliára gondolt. Akkoriban ugyanis ezt csak az illuminátorok másolták kézzel a kolostorokban, így az általuk írott Szentírásnak az ára hatalmas összegbe, mintegy 300 forintba is belekerült. Gutenberg úgy számított, találmányával feleannyi áron tudná adni a könyvek könyvét.

Amikor Gutenberg már jelentős betűkészlettel rendelkezett ahhoz, hogy a Biblia nyomtatásához kezdjen, felismerte, hogy a nagy munka sok pénzbe kerül: rengeteg papírost, pergament és festéket kell vásárolni, évekre kell munkabérekről gondoskodni, ehhez pedig tőkést kellett keresnie. Felvette a kapcsolatot Fust János ügyvéddel, aki pénzkölcsönzéssel is foglalkozott. Fust felismerte az elmés találmány kínálta lehetőséget és a nyomtatóműhely berendezésének zálogáért finanszírozta az ötletet. Megkezdődhetett a Biblia nyomtatása.

Közben Gutenberg nyomdája sok kelendő kiadványt készített, a mester pedig maga vezette be segédeit a könyvnyomtatás titkaiba. Mind közül kitűnt egy Schöffer Péter nevű inas, aki később a hitelezővel kisemmizte és kizárta Gutenberget a nyomda tulajdonjogából, és hamarosan megnyílt a Fust-Schöffer nyomtatóműhely, mint a történelem második könyvnyomdája.

Gécs Béla tipográfus a történet folytatásáról szólva elmondta, Gutenberg nyomdai felszerelése nem került Fust kezébe, hanem azt – mint egy korábbi iratból kiderült – egy mainzi tanácsos vette meg, akinél Gutenberg nyomdavezetőként működött. A mester­ később egy rokon segítségével Eltvilleben nyitott nyomdát, Gutenberg a segédeivel ideköltözött, és öt év elmúltával ebben a a nyomdában fejezte be legnagyszerűbb munkáját.

Ezután kerültek a kinyomtatott ívek a díszfestők és a könyvkötők kezébe­. A negyvenkét soros Biblia 1455-ben 1300 nagy alakú ívből, valószínűleg 300 példányban ­jelent meg. Nevét a negyvenkét soros tördelésről kapta­, terjedelme 1282 kéthasábos oldal volt.

– Nincs adat arra vonatkozóan, hogy Gutenberg János nős lett volna, javarészt magányosan élte életét. Okiratok szerint életének utolsó éveit aggkori elgyengülésben, megvakulva Eltville-ben töltötte a nassaui Adolf püspök vendégeként, feltehetőleg 1468. február 24-én halt meg – tudtuk meg Gécs Bélától.

Gécs Béla helytörténész részletekbe menően kutatta Gutenberg munkásságát. Fotó: Imre György

Megelőzte korát

Gécs Béla, aki mintegy húsz éve kutatja a nyomdászat történetét, elmondta: Guten­berg János zsenialitásának köszön­hető a betűöntés kis műszere, amely lehetővé tette az ólombetűk készítését. A tipográfus hozzátette, nem volt könnyű kikísérletezni a kencéből, gyantából és lámpakoromból álló nyomdafesték keverésének jó arányát sem, a nyomtatóprés konstrukcióját pedig a csavaros szőlőprés nyomán szerkesztette. Hangsúlyozta, Gutenberg találmánya a biztonságos nyomtatás techniká­jának gyakorlati alkalmazása­, mely korszakalkotó jelentőségű volt.