Jarabek Imre szabadkígyósi skót dudás is fújta hangszerét azon a jótékonysági Burns Vacsorán, ahol több millió forint gyűlt össze nemes célok támogatására. A zenész a budapesti eseményt szervező gárda, a Skót-Magyar Alapítvány hivatalos zenekarának oszlopos tagjaként vett részt az eseményen.
Idestova két évtizede szerveznek hazánkban Burns Vacsorát, olyan jótékonysági gálát, ahol Robert Burnsre, Skócia nemzeti költőjére emlékeznek magyar és skót adakozók. A nemes célból életre hívott nemzetközi rendezvényen immáron sokadik alkalommal zenélt az öttagú Budapest Highlanders Pipe Band, melynek tagja Jarabek Imre is, aki már több mint egy évtizede rabja a skót dudálásnak.
– Szakközépben doboltam; volt egy garázszenekarunk, ami feloszlott, miután betörtek a garázsba, és ellopták mindenünket. Az egyetemi évek alatt sok skót zenét hallgattunk, megtetszett a duda hangja – emlékezett vissza Jarabek Imre. – Ráadásul olyan baráti körbe csöppentem bele, ahol volt egy ír szteppes és egy ír dudás fiú is. Felvetettem a srácoknak, hogy kezdjünk el skót dudán játszani.
Megrendeltük az első hangszerünket, ami – bár nagyon rossz vásárlás volt, de –kezdetnek megfelelt. A barátok nem hódoltak sokáig az új „közös” hobbinak, Jarabek Imre egyedül maradt szenvedélyével. A zenész szerint mindez nem csoda, hiszen „ha valaki dudálni akar, fejben el kell pattannia valaminek”.
A soproni egyetemi évek után erdőmérnökként előbb Szolnokra került, ahol a Zagyva partján gyakorolt, majd Szabadkígyósra költözve a Kígyósi-puszta határában folytatta a dudával való ismerkedést.
– A feleségem és a szomszédaim is élvezik, amikor gyakorlok. A hangszer 95 decibel hangerővel vagy még hangosabban szól. A nejem azt szokta mondani: ha hallak, akkor túl közel vagy; ő valahogy szívből utálja a hangját. Sok ember van ezzel így, azt hiszem, nincs is köztes állapot: valaki vagy imádja vagy gyűlöli – mondta. – Az első lépéseket autodidakta módon sajátítottam el, az interneten található kottákat tanulmányoztam és Youtube-videókat néztem. Majd megismertem a ma is Skóciában élő Rab Dánielt, aki a National Piping Center zeneszakán végzett.
Ő volt az, aki megerősített abban, hogy jó úton haladok. Később itthon is jó kapcsolatba kerültem olyanokkal, akik szintén rajongtak a skót zenéért. Végül sikerült összeterelni az érdeklődő zenészeket, és megalapítottuk hét évvel ezelőtt a Budapest Highlanders Pipe Bandet.
A hagyományos „katonai” skótduda- és dobzenét játszó Highlanders azóta a Skót–Magyar Alapítvány hivatalos zenekara lett. Alapvető céljuknak a klasszikus skótduda-zene magyarországi képviseletét tekintik különböző rendezvényeken, és a hangszerek iránt érdeklődők tanítására is kiemelt feladatként tekintenek
– Keressen fel minket bizalommal, akit érdekel a dudálás. A következő eseményünk március 18-án lesz Budapesten. Hatalmas felvonulásra készülünk Írország védőszentje, Szent Patrik tiszteletére. Tavaly nyolcezren voltak a rendezvényen, idén még több résztvevőre számítunk – szólt terveikről Jarabek Imre. – Augusztus elején a skóciai világbajnokságra utazunk, ahol körülbelül
37 ezer zenész társunkkal fogunk találkozni Glasgow-ban. Mindannyian szeretünk Skóciába utazni, mert tárt karokkal fogadnak bennünket.
A katonai világból ered
A skót duda őse a római korra vezethető vissza. Viszonylag egyszerűen kezelhető katonai hangszerre volt szükség, amely hangos és tömegeket mozgat meg.
– A trombita már a lovasságé volt, így a gyalogosok új hangszert, a dudát kapták. Ez még sokkal kisebb és egyszerűbb volt – idézte fel az eszköz történetét Jarabek Imre. – Nekem egy tradicionális skót dudám, vagyis egy scottish highlander pipe van a birtokomban, melyet régen kecske- vagy birkabőrből készítettek, ma már gore-tex anyagot használnak.
A szabadkígyósi Jarabek Imre megfér több dudással is egy csárdában. Fotó: Jenei Péter
