Sánta János, a dobozi boszorkányok zászlóhordozója

1717. május 12-én Nadányi Miklós szolgabíró és Kis Ferenc esküdt Cs. Komáromy György alispán megbízásából érkeztek Dobozra, hogy kivizsgálják a Sánta János ellen felmerült panaszokat, ehhez tanúkat hallgattak meg.

Az első tanú Balog András dobozi lakos volt, aki egy megyeri pásztortól, Gebei Istvántól hallotta, hogy Sánta János a boszorkányok zászlótartója, ugyanis őt – mármint a pásztort – egy éjszaka elvitték a Laposdombhoz, majd vissza a megyeri rétekre, ahol boszorkányok között találta magát.

Maga Gebei István azt vallotta, hogy a megyeri réteken őrizte a disznókat, mikor megbetegedett, és harmadnapig feküdt. Ám egy éjszaka felverték őt a boszorkányok, egyikük megnyergelte a pásztort, és lovának tette. Messze vitték, majd vissza Laposdombhoz, ahol „ki is tört a lába”, így ott akarták hagyni, de újra felvették, és visszavitték oda, ahol fekdüt. Ekkor látta meg, hogy Sánta János a zászlótartó. „Az én lábamnak pedig azelőtt semmi baja sem volt. A száramat ugy elrángatták, hogy sokáig alig gyógyult meg bele, a minek utána Kiss Istvánné gyógyította meg” – mondta a pásztor. Feltehető, hogy Gebei vallomása inkább a betegségének köszönhető, hiszen az elmondottak inkább egy delíriumos álomnak tűnnek.

„Ez a tűz süt engem, de én azt tízszerte jobban sütöm”

Egy másik tanú, Almási György látni vélte, hogy Sánta János olyan közel volt a tűzhöz, hogy a lángok is megcsapkodták, mondták is neki, hogy álljon távolabb, mert megég. Erre Sánta János annyit mondott: „Nem bánom, ha a világ hallja is, — látjátok, ez a tűz süt engem, de én azt tízszerte jobban sütöm.” A vizutszai Kis János is szemtanúja volt ennek az esetnek, és hozzátette, a láng ott csapkodott Sánta János feje felett, csak egy arasznyira ült a tűztől, de még csak meg sem perzselődött a haja.

Almási György azt is hallotta, hogy a „tilalmas” Körösön halászott, ezért meg akarták büntetni. Sánta János erre azt felelte, hogy ha megbüntetik, akkor a Körösből senki nem fog egy halat sem fogni. A tanú sokat járt vele halászni, így tudta, hogy Sánta János a mély Körös fenekén meglátta a halat, és azt mondta Almásinak, üsse meg a halat, látja hol van. Erre Almási azt felelte: „én bizony nem látom, mert keresztény ember nem is láthatja.” Erre Sánta csak odaütött a szigonnyal, és fel is jött a hal a víz mélyéről.

Kis Istvánné is vallott ellene a kínvallatása alatt

A tanúkihallgatás után az iratokat a törvényszék elé terjesztették. 1718. január 27-én ifjabb Csipkés Komáromi György rendes alispán elnöksége alatt, Nadányi Miklós szolgabíró a megyei esküdtek és táblabírák jelenlétében ülést tartott Gyulán, ahol Tholnay István ügyész vádat emelt a dobozi Sánta János ellen, mégpedig ezzel az indokkal:

„Az alperes nem tudni minő okból vezéreltetve gonosz elhatározással és igen rossz lélekkel másoknak ártani kívánt; félre téve az isteni és emberi törvényeket, ördögi mesterséget űzött és varázslást gyakorolt; s némelyeket megrontott, másokat meggyógyított, s igen sokakat pedig meggyötört és az ő ördögi mesterségével megvesztett és meggyilkolt. Miután pedig közhasználatban levő törvényeink, jelesen István király törvénye IX. könyv 31. fejezet és más országos törvények és a mindennapi gyakorlat szerint hasonló gonosz tettek, vagy az ördöggel való szövetkezés megégetés büntetése mellett tilalmas: azért nevezett ügyész az elrőebocsátottak alapján kívánja vádlottat nyilvánosan hóhér által megégettetni s ezt megelőzőleg kínvallatás alá venni.”

A vádlott védőügyvédje, Erdős János erre azt válaszolta, hogy Sánta az állítólagos bűnöket mindhaláláig tagadja.

Tholnay emlékeztette, hogy Kis István dobozi lakos özvegye megégetése alkalmával vallotta, hogy Sánta János is bűnrészes volt a méregkeverésben, és zászlótartó volt a boszorkányok között. Ennek, ugyebár elég indoknak kellene lennie ahhoz, hogy bűnösnek mondják ki, elvégre mi lehet hitelesebb egy halálra kínzott nő szavánál...

Sokáig tartott a tárgyalás, amit kénytelenek voltak másnap folytatni – hiszen a naplemente utáni idő gyanús –, ekkor az alábbi ítélet született:

„Miután az előterjesztett bűn vizsgálati iratokból, valamint dobozi Kis István megégetett özvegyének vallomásából vádlott bűnössége kitanulható és kideríthető nem volt; mindazonáltal a bűnvizsgálati iratokból merített némely adatok folytán gyanúsnak tartott vádlott köteles két eskü letétele által magát tisztázni, és az ilyen-képen letett eskü által a bűnper és a büntetés alól felmentetik.”

Sánta János megköszönte a törvényszék kegyes döntését, eleget tett az eskütételnek, s boldogan élt, míg meg nem halt.

Korábban írtuk:

Ma is áll a halom, ahol az utolsó békési boszorkányt megégették

Sántáné a Sátán kezében: a leghíresebb dobozi boszorkány legendája

Egyesek szerint Kis Istvánné Sántánénál is nagyobb boszorkány volt

Forrás: Csákabonyi Kálmán: Békés megyei boszorkányperek a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 17. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

Illusztráció: Shutterstock