Kiss Péter szakoktató vallja, soha nem szabad leállni a tanulással

– Hét éve tanít a Trefortban és negyedik éve a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara mesterképzésében. Mit szeret legjobban a munkájában?

– Érdekes mindkét terület. Teljesen más gyerekeket oktatni az iskolában, mint kollégákat a mesterképzésen. Vezetőszerelőként sok gyakorlatot szereztem a munkaerőpiacon, amit mindenképpen jó érzés átadni számukra. A legjobban mégis a változatosságot és a kihívásokat szeretem a munkámban. Mindig olyan szervizelést vállaltam el, amiket más nem tudott megcsinálni. Megvan a szépsége annak, amikor megtalálja a hibát az ember a külön­féle hibakeresési metódusokkal.

– Lassan évtizedes tapasztalattal rendelkezik a tanítás ­terén. Mi volt a legérdekesebb projekt, amiben részt vett?

– Az elektromos autók és hibridek térhódításával párhuzamosan elindítottuk az úgynevezett alternatív gépjárműhajtási technikus szakot ebben a keresztfélévben. A képzés egyelőre a Trefort és a Meszlényi autó gondozásában, duális jelleggel, felnőttképzésben való­sul meg. Első körben a márkaszervizeket kerestük fel, a ­vezetőszerelőik vesznek részt a februárban indított, az újdonságok felé mutató kezdeményezésben. Jövő szeptembertől ­pedig szeretnénk, ha nappali­ tagozatosok számára is elindulna a duális képzés.

– Ön szerint hogyan lehetne javítani a képzések színvonalán?

– Gyorsan fejlődnek a szakmák, és ezen fejlődés nyomon követésére van szükség az oktatásban. A gyakorláshoz használt szerszámokra, szoftverekre, szemléltetőeszközökre is folyamatos az igény, ehhez sok pénz kellene. Egy ­tanuló nagyon sok anyagot „tesz tönkre­”, mire megszerzi a kellő tapasztalatot és szakember válik belőle.

Régebben máshogy lehetett a szakkép­zési hozzájárulásokat megcímezni, most ez sem megy könnyen. A gyerekeket is motiválni­ kellene, ami nagyon nehéz dolog. Azt látom, hogy a fiatalok nehezen tudnak elmélyülni a feladatokban, nem dolgoznak eleget a kezükkel. Sokan az iskola elkezdése után lepődnek meg, mi is az az autószerelés. Pontosan ezért támogatom a megyei iparkamara azon kiváló ötletét, hogy általános iskolás 7-8. osztályos diákoknak szervez műhelylátogatásokat.

– Jól látható, hogy szakemberhiánnyal küzd az ország. Ön szerint mivel lehetne kezelni a fennálló problémát?

– Jó iránynak tartom a ­hiányszakmákat választó ­diákok számára kitalált ösztöndíjrendszert. Tanárként láttam, hogy a bevezetésekor az addigi 2-es, 3-as tanulók 4-es, 5-ös dolgozatokat kezdtek el írni. A tanárok megbecsülése is nőtt, a fizetések emelkedtek. A régi tanulószerződések mintájára lehetne valamit kitalálni. Jó lenne, ha a cégek megtámogatnák a szakmát, még a képzés alatt szerződnének azzal a diákkal, akire később számítanak.

– Évek óta részt vesz a BMKIK mesterképzésben. Mi a véleménye róla?

– Fontosnak tartom, hogy a szakmabeliek is felfrissítsék idővel a tudásukat. Kétirányú a képzés: mi, oktatók is sokat tanulunk a kollégáktól és ők is növelik a tudásukat. A képzésen elindul bennük valami, elmélyülnek az ismeretekben.

Majd tíz szakma van a zsebében

Kiss Péter 1970-ben született, Gyulán. Általános iskola után az egykori 611-es számú (ma Trefort Ágoston) szakiskolába járt, ahol elektroműszerész- és érettségi vizsgát tett. Majd Gyulán tanult autóvillamossági szakon.

21 évig nyugati autók szervizelésével foglalkozott, közben elvégezte a gépjárműtechnikai és autószerelő-technikus szakot, 2006-ban autógépész szakirányon diplomázott. 2011 óta a Trefortban tanít. Ezenfelül OKJ-s targoncakezelő, hegesztői, valamint járműklíma-szerelő és gépi forgácsoló.