Megszúrta a mozdonyvezetőt: kényszergyógykezelésre ítélték

A vádlott tudathasadásos elmezavarban szenved, ami képtelenné tette arra, hogy felismerje cselekményeinek társadalomra veszélyes voltát – fogalmazott a vádirat ismertetésekor dr. Márk György ügyész.

– N. V. tavaly január 18-án a kora reggeli órákban Romániából érkezett egy nemzetközi gyorsvonat utasaként Magyarországra. A férfi ugyanabban a kocsiban tartózkodott, mint a későbbi sértett, aki Kétegyházán leszállt. A román férfi utána sietett, a már említett 9,5 centis késsel a kezében.

A szolgálaton kívüli mozdonyvezető észlelte, hogy valaki hátulról közelít felé, megfordult, és ekkor a vádlott megszúrta őt a combján, körülbelül egy centiméteres sebet ejtve rajta, s ezzel párhuzamosan fel is lökte. Miután a sérült felállt, a vádlott kezében a késsel ismét támadólag lépett fel ellene.

A mozdonyvezető hátrálni kezdett, és táskájával felé csapkodott, hogy így védje magát. Ekkorra vonatról leszállt két kollégája, akik a segítségére siettek. Megpróbálták a támadó figyelmét elterelni, aminek érdekében egyikük murva kavicsokat is dobott a támadó felé, amiből néhány el is találhatta. A román férfi erre válaszul lefeküdt a földre. A vasúttársaság munkatársai pedig értesítették a rendőrséget és a mentőket.

A vádirat szerint csak a szerencsének, illetve annak, hogy a sértett megfordult köszönhető, hogy nem következett be súlyosabb, akár életveszélyes sérülés. Az ügyészség életveszélyt okozó testi sértéssel vádolta a román férfit.

N. V. elismerte a bűncselekményt, majd vallomásában egy rendkívül zavaros történetet adott elő. Egyebek mellett elmondta, hogy aznap Spanyolországba készült Magyarországon át, majd már Bukarestet említette, mint lehetséges célállomást.

Az események rekonstrukciójából egyebek mellett kiderült, hogy talán egyszer már visszafordították vagy visszafordult a határról, majd Aradot és Nagyváradot is érintette útja során. Arra, hogy miért támadta meg a másik férfit, előbb azt mondta: börtönbe akart kerülni, hogy a kezelésektől megmeneküljön.

Néhány percre rá, azt állította, kórházba szeretett volna jutni, hogy ott meggyógyítsák, nem sokkal később pedig már a „szimplán megtörtént” szóösszetétellel magyarázta tolmácsa segítségével az esetet. A késszúrást néhány alkalommal „csak” injekcióként definiálta. N. V. – vélhetően a tolmácsa ösztönzésére is – a tárgyaláson bocsánatot kért a sértettől, aki ezt elfogadta.

Sokkal összetettebbé tette az eseményekről kialakult képet a sértett, illetve a tanúk vallomása. Mint kiderült, a román férfi már a vonaton is enyhén szólva furcsán, valamint félelmet keltően viselkedett. A vele egy kocsiban utazók a szemüket igyekeztek is rajta tartani.

A vonatfülkében is hadonászott

N. V. többször fel s alá járkált a vonatkocsiban, sokszor furcsa, artikulálatlan morgó hangot adott ki, és az is előfordult, hogy olyan érzése volt utastársainak, mintha kántálna. „Éreztük, hogy nem stimmel vele valami” – fogalmaztak.

A legijesztőbb azonban az volt, amikor elővette a már többször említett 9,5 centi pengehosszúságú, narancssárga-nyelű kést, és hadonászni kezdett vele. Egy szintén a kocsiban utazó házaspár érthető módon hátrébb is húzódott.

A tárgyaláson a román férfi vitába keveredett az egyik tanúval, egy akkor szintén szolgálaton kívüli, ugyancsak hazautazó mozdonyvezetővel. A vádlott szerint ugyanis utóbbi nem vehette észre a kést, a mozdonyvezető azonban tételesen elmondta, hogy miként észlelte a szúróeszközt.

A két másik mozdonyvezető egyébként a vonat ablakából látta, hogy a román férfi fellöki a sértettet, ekkor szálltak le a vagonból, és igyekeztek segíteni.

Borítókép: illusztráció, Kollányi Péter (MTI fotó)