2018.06.04. 13:54
Arany- és gyémántlakodalmat is ünnepeltek Hunyán
Túlzás nélkül állíthatjuk: Hunyán van valami a levegőben. Valami, ami egymással szembeni tiszteletre, feltétel nélküli szeretetre és hosszú évtizedeken át tartó kitartásra sarkallja az ott élőket. Lapunk nem kisebb eseménynek lehetett tanúja nemrég: az elmúlt néhány hétben három-három pár ünnepelte az 50. és a 60. házassági évfordulóját a 649 lélekszámú községben.
A település környéke ősidők óta lakott hely, Hunya nevét mégis ritkán hallani. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy semmi sem történik a községben, pusztán van, amit nem vernek nagydobra a helyiek. Legalábbis nem egyből. Az elmúlt időszak is bővelkedett eseményekben; minden hétre jutott egy kisebb-nagyobb ünnepség, összejövetel, melyek bejelentését nem kapkodták el.
Az arany- és gyémántlakodalmat ünneplő házaspárok közül ketten, Gubuznai Istvánné Kmellár Teréz és Tímár Imréné Hegedűs Ilona avatta be lapunkat nemrég a boldog házasság titkába.
Teréz és férje, István 21 évesen, a faluban ismerkedett meg egymással. Házassági esküt 1968-ban tettek, az akkori hagyományok szerint előbb a hivatalban, majd a templomban. A vigadalomra családtagok, barátok érkeztek; az asszonyok a konyhában sürögtek-forogtak, a férfiak egymás társaságában készülődtek.
A házasok közös vállalkozásba kezdtek a mezőgazdaság területén. Teréz szerint lényeges szerepet játszott a hosszan tartó házasságban, hogy sem ő, sem férje nem kívánt nagyobb karriert a másiknál. Egyetlen fiukat szeretetben, mértékletességre tanítva nevelték fel, ugyanis a feleség szerint a mértéktartó életvitel a jó egészség kulcsa.
A kiegyensúlyozott házasság titkát a tisztelet, szerelem, szeretet, megbecsülés négyességében látja. Férjével mindenben támogatják egymást, állítása szerint a betegségek is elviselhetőbbek egymás társaságában. Házasságuk 50. évfordulóját nagy mulatság kísérte. Újkígyósi és kétsopronyi rokonokkal, keresztgyerekekkel, barátokkal töltöttek együtt egy közös ebédet.
Ilonáék szintén a településen ismerkedtek meg, a templomban figyeltek fel egymásra. Imre végül úgy döntött, Ilona édesanyjához fordul, elkéri lánya kezét. Az esküvőre 70 főt vártak. A jegyesek – Teréziáékhoz hasonlóan – a hivatalban mondták ki az igent, három napra rá a templomban erősítették meg esküjüket.
A szertartás után lovaskocsival mentek a házhoz, ahol kalácsból, tésztából és tyúkból készült ételekkel kínálták az ünneplőket.
Ilona a helyi Búzavirág vendéglőben dolgozott, miközben férje a téeszben volt brigádvezető. Abban az időben közel kétezren lakták Hunyát, így Ilonának sok dolga akadt a község központjában lévő étteremben. Egy gyermekük született, de így is igen népes családdal büszkélkedhetnek. A családi összejöveteleken három unoka, hat dédunoka vesz részt.
A hosszú, boldog, kiegyensúlyozott házassághoz Ilona véleménye szerint szeretet, megbecsülés és tolerancia szükséges. Férjével sosem veszekedtek, „jobb is, mert így nem készítettük ki egymás idegrendszerét” – jegyezte meg. Tévedéseiket mindig beismerték a másiknak, a kompromisszumra törekedve töltötték el az elmúlt hatvan évet. A legnehezebb pillanatoknak a betegségben telt időt érzi. „Ápolgatjuk a bajainkat, de aránylag jól vagyunk. Nagyon odafigyelünk a testmozgásara és az egészségünkre” – árulta el a 78 éves Ilona néni.
