Az aktív közösségekben hisz

– Gondolta volna?

– Nem tudom, melyik feladatra gondol. A Kondorosi Faluszépítő Baráti Társaság vezetését a közösségépítés alappillérének tartom. Beke Pál, a Magyar Művelődési Intézet egykori igazgatója talált rám Kondoroson, mentorált, bátorított, én pedig jártam az országot Herénytől Alsómocsoládig, Túristvánditól Hajdúnánásig, majd számtalanszor Franciaországig. Rengeteg jó példát gyűjtöttünk össze, melyek az alulról szerveződő közösségek erejét bizonyították. Domokos László, a Békés megyei közgyűlés akkori elnöke 2006-ban kért fel arra, hogy a megyei civil szervezeti és kulturális szektort alakítsam át, rendszerezzem, rakjam új alapokra a Beke Páltól tanultak alapján. Felállt a megyei programiroda, komplex, megyei civil pályázatokat írtunk ki új szakmai alapokra helyezve, melyek addig nem voltak. Szakmailag előkészítettük a megye civil és közművelődési stratégiáját a kollégáimmal, Czégény Gyulával és Erdeiné Gergely Emőkével együtt.

– Milyen konkrét programokat sikerült megvalósítani megyénkben?

– Többek között A kultúra gazdagít, az Otthonunk Békés megye, a Szeretlek Békés megye programokat, a megyejárást, valamint újragondoltuk, új alapokra helyeztük az Ibsen-pályázatot is. A Békés megyei közművelődési sikerek eredményeként kaptam 2012 nyarán a felkérést az EMMI közművelődési háttérintézményének, a Nemzeti Művelődési Intézet jogelőd intézményének vezetésére. 2012 nyarától 2015 márciusáig az intézményt országos hatókörű, 19 megyei irodával rendelkező, nemzeti intézménnyé alakítottuk át. Mely olyan eredményeket mondhat magáénak többek között, mint a Kulturális Közfoglalkoztatási Program elindítása, melyben mára harmincezer álláskereső átmeneti foglalkoztatása valósult meg, és az öt év alatt ezen programból sikeresen több mint nyolcezren kerültek az elsődleges munkaerőpiacra, főként ezen a szakterületen.

– Ezután került Hoppál Péter csapatába. Mi volt az államtitkár kérése öntől?

– Az, hogy vegyek részt a kulturális alapellátás rendszerének kialakításában. Egy évre vállaltam; tovább tartott, de úgy gondolom, jelentős eredményei voltak. Az 1920-as, ’30-as években, sőt 1945-ig 15 500 civil szervezet működött a Kárpát-medencében az olvasóköröktől a táncházakig, a színjátszóköröktől a fúvós zenekarokig. Nem volt anyagi jólét, de az emberek igényelték a polgári létet, a közösségek létrehozását, és azt, hogy jól érezzék magukat ezekben a közösségekben. Megmutathassák, miben erősek, milyen tevékenységek által lehet őket összehívni, és utána már ők hívják egymást, a többieket. Lehetett ez hímzés, néptánc, dalkör. Azután 1949-ben egy BM-rendelettel adminisztratív úton az összes egyesületet megszüntették. Az egyesületek helyét és szerepét az újonnan alakuló (politikailag felülről irányított) művelődési otthonok kezdték átvenni. A rendszerváltás után sem ment egyből sok helyen, hogy meg- vagy újraszerveződjenek a közösségek, önkéntes alapon, alulról. Ez a legfontosabb, hogy önkéntesen, alulról szerveződve jöjjenek létre ezek a közösségek. Ezt szorgalmaztuk mi is az elmúlt években, így jöttek létre többek között a települési értéktárak. Nagyon sok embert büszkévé tettünk a települése és a kulturális, szabadidős tevékenysége által. Jobban mondva a településeken élők lettek büszkék, mert bekerültek a közösségi életbe, a közéletbe.

– Visszatért az NMI Művelődési Intézet vezetői székébe. A fent elmondottakat kívánja erősíteni?

–Az alulról szerveződő, civil kezdeményezéseknek van életképessége, a közösségek összefogással csodákra képesek saját környezetükben, esetenként ezen túllépve is. Természetesen, amennyire lehet, támogatni kell az önszerveződő csoportokat. Ilyen az Újra öltünk, és örökítünk vagy a Pajtaszínház-program. Az elsőben a térségre jellemző hímzőkultúrát tanítjuk vissza a településeken, az utóbbiban a színjátszókörök újraéledését tűztük ki célul. 2016-ban járási szintekre lebontva készült egy tudáskörnyezet-felmérés, amiben azt vizsgáltuk, hogy az anyagi jólét és a közösségi aktivitás milyen összefüggést mutat. Megnéztük a munkanélküliség arányát, a GDP mutatóit, a helyi infrastruktúrát, és még sorolhatnám a jóléti tényezőket. Az eredmény az lett, hogy a hátrányosabb régiókban, az alacsonyabb GDP-vel rendelkező településeken az életminőséget nagyban befolyásolják a helyi összetartó közösségek. Azaz, hogy ott érzik jól magukat az emberek, ahol aktív a kulturális alapokon nyugvó közösségi élet. Vezetésemmel a művelődési intézetnek az elkövetkező időszakban is a célja, hogy a helyi közösségek, településvezetők bevonásával olyan folyamatokat indítsunk, programokat szervezzünk, amitől az emberek helyben boldogabbak lesznek, s jobban megismerhetik a település, a térség múltját, s annak kiaknázatlan lehetőségeit. A közösségi művelődés nemcsak kulturális, hanem társadalomformáló is.

– Visszakanyarodva a helyettes államtitkári munkájára, mire a legbüszkébb?

– Mielőtt a minisztériumba kerültem, éves szinten 24 előterjesztéssel élt a kulturális államtitkárság a kormány felé. Ez a szám az államtitkárság lendületes feladatellátásának is köszönhetően mára évi 136-ra nőtt. Többek között csaknem 650 milliárd forint értékű kulturális beruházást sikerült elfogadtatni a Ligettől az Opera-projektig. A Csoóri Sándor Program részeként tavaly 2,5 milliárd, idén már ötmilliárd forint áll rendelkezésre a Kárpát-medence néptáncosai, népi kézművesei számára. Jelentősen megemeltük a kistelepülések kulturális normatíváját is. Olyan összegekkel rendelkezhetnek, melyekkel a kulturális alapellátást biztonsággal elláthatják.

– Az NMI Művelődési Intézet élére visszatérve, mi az, amit különösen fontos feladatnak tart?

– A megyei irodák megerősítéséért dolgozom. Fontos, hogy legyen szakmai utánpótlás ne csak nálunk, hanem minden Kárpát-medencében működő közművelődési intézmény, szervezet esetében. S ennek alapja a korszerű egyetemi képzés, a kiterjedt felnőttképzési rendszer, az általunk indított közösségfejlesztő folyamatok. Mert egy jó közösségben az ember jól érzi magát, és a közösség együtt csodákra képes helyi és nemzeti szinten egyaránt. Ezen dolgozunk

a munkatársakkal.

Névjegy

Závogyán Magdolna 1970-ben született Szarvason. Kondoroson nőtt fel, a szarvasi Vajda Péter Gimnáziumban érettségizett. A Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola művelődésszervező és média, majd a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem művelődésszervező és felnőttképzési menedzser szakán szerzett diplomát. 2015. március 1-jétől 2018. május 31-ig az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős helyettes államtitkára. 2018. június elsejétől az NMI Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője. Munkáját 2012-ben Bánffy Miklós-díjjal ismerték el. Férjével, családjával Kondoroson él; két gyermek édesanyja.