Békéscsabáról utaztak Stephen Hawking temetésére

A meghirdetett pályázatra 25 ezren jelentkeztek. Fortuna istenasszony jóvoltából négy békéscsabai diáknak is megadatott, hogy a helyszínen hajtsanak fejet korunk egyik legkiválóbb tudósának emléke előtt. A „hát ez meg hogy lehet?” kérdésre Olasz Ágnestől a Békéscsabai Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium 9/a osztályos tanulójától kaptunk választ.

– Az egyetemista bátyám hívta fel a figyelmemet, hogy meg lehet pályázni a Stephen Hawking temetésén való részvételt – fogalmazott Olasz Ágnes. – Ő az egyéni részvételre pályázott, ám nekem, mivel még fiatalkorú vagyok, a csoportos részvételre lehetett pályáznom. Jelentkeztem. Gondoltam, úgysem fogok nyerni, de miért ne próbálnám meg? Teltek a napok, azután egy éjszaka, hajnali 1-kor felébredtem, s valahogy az volt az érzésem, meg kell néznem az e-mailjeimet. Megnéztem, s kis híján sokkot kaptam. Kisorsoltak! Még akkor éjszaka szóltam apáéknak, s abban maradtunk, hogy ezt a lehetőséget nem lehet kihagyni.

– Hogy állt össze az utazó csapat?

– A pályázati kiírás szerint négy diák és egy, az iskolánkhoz kapcsolódó felnőtt utazhatott. A belvárosis barátnőimmel, Giricz Dorkával, Gömöri Pannával és Sárkány Eszterrel utaztunk. Az iskolából sajnos egyetlen tanár sem tudta nagy hirtelen szabaddá tenni magát, így édesapámmal, dr. Olasz Györggyel utaztunk. Apa a suliban az iskolaszék elnöke, így nem volt gond.

– Az elméleti fizika ennyire érdekel?

– Azt nem mondanám. Stephen Hawkingról persze hallottam korábban is, tudtam, hogy korunk egyik legnagyobb tudósa, meg hogy nagyon érdekes a munkássága. Inkább buliból, az érdekesség kedvéért jelentkeztem. De az is biztos, hogy most közelebb érzem magam a fizikához.

– Ez akár befolyásolhatja a pályaválasztásodat is?

– Azt azért nem hiszem. Egész kisgyerekkoromtól orvosnak készülök. Ez most sem változott. A családban mindenki jogász vagy jogi egyetemre jár. Én plasztikai sebész szeretnék lenni.

– Sok sikert hozzá. De térjünk vissza a londoni útra. Mire jogosított fel a pályázati nyeremény?

– A ceremónián való részvételre. Minden mást nekünk kellett fizetnünk. Ezt egyrészt a családi kasszából, másrészt iskolai támogatásból sikerült biztosítani.

– Pénteken, 15-én tehát odaérkeztetek a Westminster apátsághoz, és…

– … és jelentkezni kellett, majd a kezünkbe nyomtak egy-egy kiadványt, amelyet a búcsúztatóra készítettek. Ebben a teljes program le volt írva. A híres meghívottak névsora, a ceremónia menete, hogy mi után, mi következik, az imádságok szövege… Hogy mikor kell felállni, mikor leülni, mikor mit kell mondani stb. Szóval, minden. De volt ott egy ceremóniamester is, ő irányította az eseményeket.

– A helyek névre szólóak voltak?

– Csak a hírességeknek. Nekünk csupán azt mutatták meg, hogy melyik ajtón kell bemennünk, s ott már oda ültünk, ahol találtunk magunknak helyet.

– A királyi családot láttátok?

– A kiadvány szerint Alexandra hercegnőnek, a királynő unokatestvérének kellett ott lennie, de nem láttuk. Azt okoskodtuk ki: valószínűleg azért nem volt ott, mert Hawking visszautasította a lovagi címet. De mondom, ez csak feltételezés. Ugyanakkor, ha a királyi családot nem is láttuk, brit arisztokratákat, Nobel-díjas tudósokat, űrhajósokat, híres színészeket viszont igen.

– S jó helyetek volt? Láttatok mindent?

– Az apátságban két oldalt vannak a padok, egymással szemben. Az urna, illetve a gyászoló család az apátság elején volt. Ahol mi ültünk, kicsit rájuk lehetett látni, de igazából kivetítőn tudtuk követni az eseményeket. Mindent láttunk. A szertartás végén pedig előre lehetett menni, megnézni a nyughelyet. Stephen Hawkingot a Tudósok Sarkában, Newton és Darwin közé temették.

– Hawking köztudottan szerette meghökkenteni az embereket, az asztrofizika popsztárjaként emlegették, emellett ateista volt. Formabontó személyisége mennyire jött át a templomban rendezett temetésen?

– Nincs összehasonlítási alapunk, de az egész hangulata olyan volt, mintha nem egy klasszikus temetésen lettünk volna. Inkább egy másfél órás megemlékezésen, ahol hosszan méltatnak valakit, elmondják érdemeit. A programfüzeten is az áll: hálaadás-ceremónia.

– Magyarok voltak rajtatok kívül?

– Nem tudom, De nem is hallottam, hogy bárki a környezetünkben magyarul beszélt volna.

– Adott valamit a szertartáson való részvétel?

– Mindenképpen adott. Nagyon meghatódtunk. A sok híres ember jelenléte, az egésznek a hangulata felemelő volt. És szívszorító, amikor a Hawkinghoz hasonlóan kerekesszékbe kényszerült beteg embereket láttuk… Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy ott lehettünk. Életre szóló élmény volt. A ceremónia után különben minden résztvevő kapott egy CD-t. Vangelis zenéje szól rajta, s Stephen Hawking üzenete a világ számára a békéről és a reményről. Ahogy hallottuk a CD tartalmát a szertartást követően az űrbe, a Földhöz legközelebbi fekete lyuk irányába sugározták.

– Ha már ott voltatok körülnéztetek Londonban?

– Először jártunk ott, így ahova csak lehetett, elmentünk: British Múzeum, London Eye, Oxford Street, Hyde Park, Buckingham Palota…

– Kötelező a kérdés: a bátyád mit szólt ahhoz, hogy nyertél a pályázaton?

– Hát… eléggé ki volt akadva, hogy az ő ötlete volt az egész, s végül engem sorsoltak ki… De fájdalomdíjként hoztunk neki egy pólót Londonból.