Bemutatják a megye legjelentősebb kastélyparkját

A kastélykert története a 18. század időszakának első feléig, a Harruckernek időszakáig nyúlik vissza – fogalmazott Szilágyi Sándor történész-tárlatvezető a történeti kertek, kastélyparkok napja alkalmából megtartott előadásán. Mint elmondta, ekkoriban a barokk kertépítészet érvényesült, és Harruckern Ferenc volt, aki alatt a kastélykertet elkezdték kialakítani. Több tó is volt a területen, amelyekben teknősbékákat tartottak, illetve rákot tenyésztettek. Létrehoztak egy vadasparkot is, ami nagyjából a mai Erkel Hotel területén lehetett. Gyümölcsös, veteményes és szőlős kert egyaránt kiegészítette a területet. Antonius páter visszaemlékezéséből derül ki, hogy fizetség ellenében szegény gyerekek szedték le a még éretlen szőlőt, amit lepréseltek, és mivel citrom akkoriban még nem igen volt, savanyításra használtak.

A 19. század elején, az 1803-as nagy gyulai tűzvész során a kastély jelentős része is leégett, és az újjáépítés során a parkot is az akkoriban divatos angol kertek stílusában alakították ki, amit Szilágyi Sándor csak rendezett rendezetlenségként említett. A barokk mértani pontosságát, az ember természet feletti uralmának eszméjét a romantikus természetközeliség váltotta fel. A terület 80 hektárosra nőtt, látványtengelyét is meghosszabbították, ami a tér- és szépérzetet egyaránt növelte. Különböző egzotikus növények jelentek meg, tovább fejlődött a már korábban felállított üvegház. Ebben az épületben 300 éves citromfák, narancs és egyéb egzotikumok is megtalálhatók voltak. A főúri családok ezekből gyakran adakoztak a szegényeknek. A dámvadas kert is létezett még, de később egy kaszáló vette át a helyét.

Érdemes megemlíteni, hogy a területet felszabdalta a Fehér-Körös, ami szigeteket hozott létre. Az árkokat később folyamatosan szüntették meg. Másrészt a folyó vize segített biztosítani a kert vízellátást. Előbb vascsövek segítségével érkezett az éltető elem, és lovak hajtották szivattyúval kádakba a vizet, amit onnan terítettek szét. Később víztornyot alakítottak ki. A Vasárnapi Újság úgy számol be a kertről, mint aminek az egész országból a csodájára járhatnának. Amikor 1842-ben Károlyi György főispáni beiktatása apropóján ünnepséget tartottak, egész Gyulát kivilágították, így a kastély parkját is. A kert külön álló szigetként tündökölt, mintha a csillagok a földön ragyogtak volna.

A területnek a 20. században különleges gazdasági jelentősége is volt. A világháborút követően Magyarországot az Antant-hatalmak elszigetelték, hazánk elvesztette korábbi gyógynövénytermő területeit, ezt próbálták Almásy Denise irányításával részben pótolni Gyulán. A napszámosok az akkoriban szokások béreknél lényegesen többek kerestek.

A park mellett több kertész is országos hírnévre tett szert. Elég csak Hackl Ferenc és Dobai Imre nevét említeni. Szilágyi Sándor egyébként szombaton és vasárnap is tart előadásokat a témában az Almásy-kastélyban.

Helyi jelentőségű természetvédelmi terület

Gyula város főkertésze, Szászné dr. Várkonyi Adrienn feltárása alapján tudható, hogy a kastélykert egykori kiterjedése a mai terület többszöröse volt. Ide tartozott a kastély a körülötte lévő parkrésszel, a Várfürdő területe, amely a régi park túlnyomó részét teszi ki, a Csigakert, valamint a vár és környéke is.

Mára összesen mintegy 21,7 hektár maradt meg beépítetlenül, amely teljes egészében helyi jelentőségű természetvédelmi terület. Az egykori kastélypark növénytani értéke mellett a terület kertépítészet-történeti, művészeti és kultúrtörténeti értéke is felbecsülhetetlen.

Szilágyi Sándor ezúttal is rendkívül sokrétű előadást tartott, és számos érdekességet osztott meg az érdeklődőkkel.