Kávézóba járnak a csabai kacsák

Lapunk egyik olvasója számolt be arról, hogy az egyik belvárosi kávézó rendszeres napi vendége egy vadkacsapár. A két madár minden egyes reggel felkerekedik a csatorna partjáról és nekiindul, hogy a Szent István téren keresztül az Andrássyn át eljusson kedvenc kávézójába. Nosza felkerekedtünk mi is, hogy utánajárjunk a dolgoknak és lehetőleg találkozzunk – ahogy olvasónk fogalmazott – a „koffein­kedvelő kacsaházaspárral”.

A kávézóban aztán kiderült, hogy ugyan a szárnyasok valóban megjelennek, az üzletbe viszont nem kacsázhatnak be, és ugyan volt erre kísérlet, de ebben az ott dolgozók megakadályozták őket. Ennek ellenére rendületlenül jönnek. A kávézó munkatársai elmondták, néhány hete jellemzően reggel hét és nyolc körül érkeznek, de alkalmanként délután is tiszteletüket teszik a szárnyasok.

– A járókelők rácsodálkoznak a dologra, sokan megállnak, enni adnak nekik. Ha meg jóllaktak, beugranak a szemben lévő szökőkútba, fürdenek, isznak egyet, aztán elindulnak vissza az Élővíz-csatorna felé – árulta el egy kávéházi dolgozó.

Ottjártunkkor egyik kacsa sem volt a közelben, de néhány, a környező padokon pihenő lakost megkérdeztünk, hallott-e a dologról. Egyikük elmondta, reggelente itt vásárolja és fogyasztja el a reggelijét, és már néhányszor látta a vízimadarakat.

– Igen, láttam már őket, többen adnak nekik enni, volt aki fotózott, videózott, sőt, már a közösségi oldalra is felkerültek. Aranyosak, de szerintem nem kellene nekik péksüteményt, vagy épp fagylalttölcsért adni – osztotta meg véleményét lapunkkal Nagy Ágnes.

A szakemberek szerint ezek a szárnyasok nem esznek annyit ezekből az eleségekből, ami gondot okozna számukra, így bár nem azt a táplálékot ­fogyasztják, amihez természetes közegükben jutnának, de súlyosabb problémájuk nem lesz a városi etetésből.

– Ezek a madarak, amelyek a városban, az Élővíz-csatornában élnek, nem vadkacsák, itt már nem a vadon élő tőkés récékről beszélünk, hanem háziasított madarakról. Lassan a színűk is másabb, egyre jobban eltérnek a tőkés récéktől. Például azok a barna színű egyedek, a roueni kacsák, melyeknek a begyükön egy fehér folt van, azok egy francia nemesítés eredményeként jöttek létre. Ezek valószínűleg megszöktek valahonnan, és mivel nagyobbak, erősebbek a többieknél, lassan kiszorítják őket. Így a kisebb testű tőkés récét, ha esetleg be is akarna költözni a városba, már nem is engednék maguk közé – mondta el Boldog Gusztáv.

A természetvédelmi szakember azt is hozzátette, a vadkacsa alapvetően nem jön be a városba, sőt, ha meglát egy embert, már több tízméteres távolságból menekülőre fogja. Ennek ellenére elképzelhető, hogy kereszteződtek a városi kacsákkal, mivel télen a kacsák is védelmet kereshetnek az emberi környezetben. Ilyenkor előfordulhat, hogy párba áll a háziasított és az itt telelő vadmadár.

– Fontos, hogy legyen gazdája ezeknek az állatoknak, ma ugyanis a város, a lakosság eteti őket, tehát mondhatni a város a gazdája. Ha viszont gond van velük, vagy ha segítségre szorulnak, már nem ennyire könnyű meghatározni azt, hogy kihez is tartoznak. Etetjük, védjük őket, ami előbb-utóbb azt eredményezi, hogy túlszaporodnak, így várhatóan egyre több esetben kell majd velük foglalkozni. Ha pedig a továbbiakban is így kedveskedünk nekik, akkor már nemcsak a városi szökőkutakban, de akár a bevásárlóközpontok emeletein is találkozhatunk az állatokkal. De reményem szerint már nem városi kedvencként, hanem ahogy az normális keretek között a házi kacsákkal történni szokott, petrezselymes újkrumplival körítve – jegyezte meg Boldog Gusztáv.