Tíz évvel ezelőtt halt hősi halált a szeghalmi tűzszerész Afganisztánban

A sírkertben tartott – a helyi hagyományőr egyesület és a polgármesteri hivatal által szervezett – megemlékezésen Kele József muzeológus villantotta fel egy életút képeit.

Ismertette, hogy Kovács Gyula 1978-ban született, gyermek- és ifjúkorát Szeghalmon töltötte. Nem hivalkodva, hanem csendben készült a katonai pályára, ezért Gyulán és Orosházán, majd Szentendrén tanult. Húsz évesen már tűzszerész volt, egy speciális rajt is vezetett. 2005-ben elsőosztályú tűzszerésszé vált, és bajtársai 2007-ben az év tűzszerészének választották.

– Igazi katonai pálya volt az övé, hivatástudattal, szakértelemmel és segíteni akarással – mondta Kele József. Kovács Gyula az akkor legmodernebbnek számító technikát, az aknakereső robot alkalmazását is elsajátította, és több országban szerzett komoly tapasztalatot, szolgált például Horvátországban is. 2006-ban, majd 2007-ben szintén jelentkezett az afganisztáni misszióra, úgy tervezte, hogy az lesz utolsó, hiszen családot akart alapítani, itthon akart tűzszerészeket képezni.

– Tőrbe csalták egy szétzilált országban, ahol a tűzszerészeket tekintették a legnagyobb ellenségnek, akik békét és biztonságot akartak teremteni – folytatta Kele József. Hangsúlyozta, hogy Kovács Gyula kortalanná vált, része lett az örökkévalóságnak, mint ahogy örökkévalók azok a gondolatok és értékek – a jókedv, a barátság, a figyelmesség, az emberség –, amik mentén élt.

A sírhelyén többen helyeztek el koszorút, a családtagok mellett tűzszerészek, katonák, a megyei védelmi bizottság, az önkormányzat, a járási hivatal és a hagyományőr egyesület képviselői.

A megemlékezés a Mundérba bújt történelem címet viselő kiállításon folytatódott, ahol egy emléksarkot alakítottak ki – benne a posztumusz hadnagy egyenruháival, bevetési ruháival, kitüntetéseivel. Túri János tűzoltó alezredes, Szeghalom tűzoltóparancsnoka elmondta: öt éve hozták létre a tárlatot a családtól kapott emlék- és használati tárgyakból, amiket a kollégák fényképekkel egészítettek ki. Ez emlékhely lehet Kovács Gyula mellett minden tűzszerész számára.

A rendezvény méltó zárásaként lejátszották a Kowalsky meg a Vega: Tizenötmillióból egy című slágerét, benne a szöveggel: „Mondd, neked mit jelent, hogy annál nagyobb szeretet nincs / Mint ha másokért önként adnád az életed… / A nagy szavak bár szépek / de senkiért még semmit nem tettek / de az, aki az életedért akár a halállal szembe néz. / Döntsd el te, melyik mennyit ér!”

Házilag készített pokolgép robbant

A BEOL.hu hírportál egy évtizede, 2008. június 10-én azt írta, hogy a magyar katonákat közép-európai idő szerint 7 óra előtt riasztották egy helyi útkereszteződéshez, Baghlan City közelébe, ahol egy afgán gépjármű úgynevezett improvizált robbanótestre, aknára hajtott, ami működésbe lépett.

A magyarok feladata az esetleges további, megmaradt pokolgépek hatástalanítása volt. A katonák találtak is egy másik, házilag készített robbanószerkezetet, de azt nem tudták több mint 25 kilogrammos mérete miatt a felszerelésükhöz tartozó robottal hatástalanítani.

Miután felmérték a helyzetet, a tűzszerészek el akarták vontatni a pokolgépet, de amikor Kovács Gyula egy horgot próbált a bombára akasztani, az működésbe lépett és megölte a legmodernebb védőfelszerelésbe öltözött katonát. A tűzszerész nem hibázott – ismertették az akkori sajtótájékoztatón.

A hősi halált halt 30 éves szeghalmi egyenruhást posztumusz hadnaggyá léptették elő.