A mozgás igazi öröme élteti féllábon is, ezért tanul úszni

Aznap reggel alig volt 18 Celsius-fok, szemerkélt még az eső is, ám messziről hallatszott az oktatók Kar! Láb! Levegő! instrukciója. A gyopárosi fürdő tanmedencéjéhez közeledve megpillantottunk egy járókeretet, a járdán pedig egy elektromos szék várta a gazdáját. Akaratlanul is a sok lépcsőre tévedt a tekintetünk. Odébb, a lépcsőkön túl, megfontoltan tempózott a vízben Rucz Éva, a tanuló, miközben oktatója, a szőke hölgy, Patyiné Bogdánffy Ágnes korrigálta mozdulatait. No, ott derült ki számunkra, miért kell a mellúszáshoz is két láb.

– A csonkolt lábbal is törekszik az iránytartásra, de keményen korrigálnia kell, mert csak hiányzik az a másik végtag – magyarázta az oktató, majd kisegítette tanítványát a tanmedencéből. Összekapaszkodtak, Éva a járókeretével is igyekezett a csúszós lépcsőkön megtartani az egyensúlyát. És lépcsőről lépcsőre ugrálva feljutottak a mély vizes uszodához. Egy mozgáskorlátozottnak van ám mit leküzdenie…

– Mi annyit nevetünk, de a helyzet egyáltalán nem nevetséges – tette hozzá ­Patyiné Bogdánffy Ági, aki szintén most szembesül azzal, mennyi akadály képes egy mozgáskorlátozott ember életét, életminőségét megnehezíteni.

– Megkérdeztem Ágit, megtanítana-e úszni. Őt választottam, mert bevállalós, szereti a kihívásokat. No, én magam vagyok a kihívás – mondta nevetve Éva, miközben a mély vízbe csobbant. Azt is elárulta, más emberként száll ki a vízből.

– Az úszás átmozgat, ellazítja az ízületeket, az egész testre jó hatással van – tette hozzá az oktatója. Állítólag lennének mások is, akik szívesen úsznának, de kereksszékesként olyan sok nehézségbe ütköznek, hogy inkább lemondanak a vizes élményről, a mozgás felszabadító érzéséről.

– Nekem ajánlották, használjam azt a medencét, ahol van betegbeemelő. De én nem ücsörögni akarok a meleg vízben, a szívem egyébként se bírja. Az egy dolog, hogy mozgáskorlátozott valaki, de a ­többségi társadalom sokszor jobban korlátoz minket, mint néhány lépcső. Pedig több mindenre lennénk képesek, ha nem ­lenne ennyi akadály – summázta meglátását az úszótanonc.

Éva a mozgás öröméért akar úszni. S ha már megtapasztalta, milyen akadályok állnak előtte, hát figyelmezteti azokat, akik a megoldásban a mozgáskorlátozottak segítségére lehetnének.

– Hamarosan épülhet a belvárosban a tanuszoda. Ó, de jó is volna. Pláne, ha az már akadálymentesített létesítményként készülne el. Írtam levelet olyan hivatalokba, ahol felhívtam a figyelmet a tapasztalásaimra. Talán elhallatszik hozzájuk a szavam. Talán változhat valami – mondta az asszony, majd oktatója segítségével leugrált az uszodától a járdán parkoló kerekesszékéig.

Elfogadás a medencék világában

Jó hír: a gyopárosi úszásoktatás idején egyetlen diákot, felnőttet nem láttunk bámészkodni, megütközni Éva amputált végtagja láttán. Ő is egy úszó volt a többiek között. Helyzetét elfogadták. Már megérte, hogy beiratkozott úszást tanulni. Ő egyébként tavaly megszervezte segítőivel a Fogadj el napot. Programjának az volt a célja, hogy ledöntse a fogyatékossággal kapcsolatos tabukat, eloszlassa az előítéleteket. Az uszodában is vállalja önmagát, fogyatékosságát. Hátha példája „ragadós” lesz.