Gróf Hoyos-Wenckheim Fülöp állíttatta a rejtélyes mementót

Néhány hete a körösladányi és a várost körülölelő különleges táj egyik legnagyobb ismerője, Holóka Demeter Péter segítségével jutottunk el az emlékműhöz. Vezetőnk elmondta, a mementó feliratából arra következtethetünk, hogy azt az első világégést követően állították. Rajta ugyanis az „Emlékezzünk az 1914–18. évi világháborúban elesett hősökre” felirat szerepel. A harcokról vélhetően akkor fogalmazhattak így, amikor még nem tudták, hogy hamarosan következik a második világháború. A monumentum szinte bizonyosan a világháborúban elhunyt, az egykoron a közeli tanyákon élő katonák emlékét őrzi az utókor számára. Azon tíz, többre hivatott fiatalember neve szerepel, akik az orosz, az olasz vagy a szerb harctéren adták életüket a hazáért. A legifjabb

19, a legidősebb 36 éves volt. Kérdéses volt viszont, hogy ki állíthatta az emlékművet.

Kazinczy István – aki több kutatást is végzett a témában – az előzményekkel kapcsolatban elmondta, a fáspusztai vadászkastélyt báró Wenckheim Béla építtette, hogy tehermentesítse körösladányi otthonukat. A volt miniszterelnöknek, belügyminiszternek – aki haláláig a király személye körüli miniszteri tisztséget is betöltötte –, nem volt gyermeke, László öccse másodszülött fiát, báró Wenckheim Józsefet tette meg a kastély és a birtok örökösévé. Csakhogy pár évvel később egy váratlan katonai baleset következtében ő is elhunyt, közvetlen utód híján végrendeletében távolabbi rokonára, gróf Hoyos Fülöpre hagyta a birtokot.

A nyolcéves Fülöp 1885-ben engedélyt kapott Ferenc Józseftől a gróf Hoyos-Wenckheim név használatára, és ezzel elnyerte a kastélyt a földekkel. A Grazban élő Fülöp 1900-ban szerzett jogi diplomát. Ekkor már egy éve volt házas Borghese Paola olasz hercegnővel. Az iskola elvégzése után Fáspusztára költöztek, ahol még ugyanabban az évben megszületett Viktor nevű fiuk. Őt egy évvel később László, 1907-ben pedig Ilona követte. A gyerekek Pozsonyban, majd Budapesten jártak iskolába. Közben a világháború keleti frontját is megjárt apjuk a Magyar Földhitelintézetnél volt igazgató, 1924-től a magyar királyi kincstár főtanácsosa.

A család életét azonban tragédiák sorozata árnyékolta be. A szülők kilenc év különbséggel mindkét fiukat elvesztették. A köztudatban úgy él, hogy a halálukat a Borghese családon belül öröklődő betegség, a vérzékenység, a hemofília okozta.

Kazinczy István kiemelte, ezt cáfolják az adatok. Viktor, miután 1924-ben megszerezte az orvosi diplomáját, fél év múltán házasságot kötött Teleki Johanna grófnővel. Rövid ideig tanított az egyetemen, de a következő év tavaszán egy zürichi klinikán meghalt, 25 éves volt. A diagnózis: rosszindulatú lymphogranuloma, Hodgkin-kór. Az öccse, László ebben az időben szerzett gépészmérnöki diplomát a műegyetemen. A párizsi Sorbonne-on tanult tovább. Előbb Franciaországban, majd a debreceni egyetem fizikai intézetében dolgozott gyakornokként. 1934 őszén,

33 évesen halt meg leukémiában. Mindkettőjüket az atyai birtokon, Fáspusztán temették el, ahol később édesapjukat is.

A szoborállító tragikus halála

1942. július 31-én reggel 8 órakor találtak rá a már halott Hoyos-Wenckheim­ ­Fülöp grófra a kastélyban. Öngyilkos lett. A halotti bizonyítvány szerint a méreg sztrichnin volt, amit akkoriban a rágcsálók irtására használtak. A gyermekei elvesztése okozta lelki fájdalmon túl tettében minden bizonnyal szerepet játszott eladósodása is. Ennek ellenére szinte bizonyos, hogy az akkori birtokán álló emlékművet ő állíttatta, hiszen a szokásjog szerint ez másként nem történhetett. Az időpont viszont még kérdéses.