Meteorvadászok várták a Perseidák érkezését a békési pusztában

A Szent Lőrinc könnyeinek is nevezett meteorraj minden évben jellemzően augusztus 12-13-án éjszaka mutatkozik meg leginkább. A kisebb-nagyobb „könnyek” csapatosan jönnek és a légkörben elégve igen mutatós látványossággal szolgálnak.

A hangtalan tűzijáték első megfigyelései és az ezekről szóló feljegyzések kínai csillagászoknak köszönhetők, közel kétezer évesek és Krisztus után 36-ból származnak. A meteorok a Perseus csillagkép irányából sugárzódnak szét, a Perseidák elnevezés is innen eredeztethető. Szent Lőrinc könnyeinek szülőégiteste egyébiránt a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle üstökös – legalábbis a Wikipédia szerint. Az eltelt közel két évezred eszeveszett technikai fejlődést hozott, és akkoriban ugyan nem álltak rendelkezésre a maihoz hasonló technikai eszközök, viszont a fényszennyezés, mint a megfigyelést nehezítő körülmény, nyilvánvalóan nem létezett.

Bencsik Ádám, Incze László és Jobbágy Zoltán este 9 óra tájékán indultak meg, hogy a városok fényeit elkerülve megörökíthessék ezt az igazán mutatós égi jelenséget. Hajnali 4 óra körül végeztek, ami a végeredményt látva igazán kis áldozatnak tekinthető. Mint Ádám fogalmazott, a meteorraj-vadászatot, Gyula városát Észak felé elhagyva, a Fekete-Körös hídjának lábánál, az ártérben tanyát ütve kezdték meg. Majd továbbhaladtak Sarkadkeresztúr, illetve Mezőgyán és Nagygyanté irányába. Tapasztalata szerint a csillaghullás hajnali 1 óra és 3 óra között volt a legintenzívebb, azonban igen váltakozó volt az intenzitás, a meteorok sokszor nagy szünetekkel jöttek.

A váltakozó intenzitással, a nagy szünetekkel kapcsolatosan Jobbágy Zoltán hozzáfűzte, a jó pokróc mindenképpen elengedhetetlen kelléke egy ilyen éjszakai kalandtúrának. Eleinte résen volt, majd ahogyan telt az idő megágyazott magának. Kettő óra magasságában leült, majd lefeküdt és a telefonnal csatlakozva a fényképezőgépre a mobileszköz képernyőjét nyomkodva, lazán exponált. Végül pedig el is aludt, állítása szerint rövid időre. Incze László kiegészítette, már csak a pusztában szálló hortyogásra lett figyelmes, s mint nevetve mondta, merő kedvességből exponált néhányat Zolinak is, hogy legyen végre pár jól sikerült fotója a kollégának is.

Zoltán megfogalmazásában, attól is különleges volt ez az éjszakai meteor les, hogy igazán jó hangulatban telt. Végig ugratták egymást, beszélgettek és így azért egészen más „kapásra” várakozni, mintha valaki egyedül vág neki a „csillaghalászatnak”. A kvázi halászati-vadászati eszközökről szólva ismertette, elég egy belépő szintű profi fényképezőgép, nagy látószögű, nagy fényerejű objektívvel és persze a már emlegetett stabil állvánnyal. Hozzátette, megfelelő időzítő, meg jó adag szerencse sem árt, hogy még nagyobb arányban sikerüljön telibe találni a meteorokat.

A három derék fiatalember összesen négy gépet vitt a túrára, megközelítőleg 1400 fotót készítettek, amiből aztán fejenként nagyjából tízet dolgoztak ki. Ez az arány hasonlatos bármely más esemény megörökítéséhez. Abban azonban lényegesen eltér, hogy jóval hosszabb az exponálás időtartama. Több másodperc is eltelik, mire a kép elkészül, egy kicsit ahhoz hasonlítható, ahogyan régen készültek a fotók – mesélte Incze László. Személyes meglátásairól szólva kifejtette, több türelem szükségeltetik, mint egy átlagos esemény megörökítéséhez és előre nem lehet tudni, hogy megfelelőek voltak-e a beállítások, illetve, nem lehet azonnal látni, hogy jól sikerült-e a kép.

Nincs tehát rapid eredmény, nem lehet „ész nélkül” sorozatban exponálni. Még egy, a városok fényeitől távol eső helyen is annyiban lehet cseles az éjszakai égbolt, hogy a műholdak is bezavarhatnak, valamint egy-egy repülő is beúszhat a képbe. A repülő és a műhold alapvetően egyenletes mozgású, míg a meteornak jellegzetes íve van – ismertette László. Aláhúzta: a fokozatosan halványuló csóva a meteor esetében szépen látható, míg a repülő fénye vastag és egyenletes vonalat rajzol. Ha villogó fényű repülő húz át az égen, akkor az pedig pontozott vonalként jelenik meg a hosszú exponálási idővel elkészített fotón – tette hozzá.

Ádám azt is elmondta, úgynevezett timelapse is készült, ami arról ismerszik meg, hogy másodpercenként 25 képet tartalmaz és tizenegynéhány másodperc hosszúságú. Közelebb ez által sem leszünk a csillagokhoz, arra azonban mindenképpen megfelelő, hogy a mindennapokból egy kicsit az égre emeljük, és ott pihentessük meg a tekintetünket.

[video width="1920" height="1280" mp4="https://www.beol.hu/wp-content/uploads/2018/08/APerseidakerkezese2018.mp4"][/video]