300 év – 300 hang és különleges fényjáték

Egy város életében rendkívül fontosak a kerek évfordulók, mert az ilyen alkalmakon lehet igazán átélni az összetartozás érzését – hangsúlyozta a 300 Év – 300 Hang című, Békéscsaba újratelepítésének 300. évfordulója alkalmából megtartott ünnepi hangversenyen Szarvas Péter.

A város polgármestere az evangélikus nagytemplomban rendezett eseményen elmondta, az újratelepítés tricentenáriuma mellett a település várossá válásának 100. évfordulóját is ünnepeljük ebben az esztendőben.

Szarvas Péter kifejtette, a 300. évforduló alkalmából életre hívott, teljes éven át tartó, széles körű összefogással megszületett rendezvénysorozat arról is tanúbizonyságot tett, hogy milyen értékes kulturális élet bontakozott ki Békéscsabán az elmúlt évek során.

– Háromszáz év hosszú idő, háromszáz év alatt felnőtt számtalan generáció, folyamatosan alakultak a szokások, kialakult a hagyományok sora, az értékrend, a gondolkodás, a gasztronómia – ecsetelte. – 1718-ban báró Harruckern János György kezdeményezésére, a vallásszabadság és a jobb megélhetés reményében tíz felvidéki vármegyéből közel 700, döntően evangélikus szlovák telepes megpakolt szekérkaravánja érkezett Csabára. A török idők utáni intenzív újratelepítés Békéscsaba történelmének legszínesebb és máig meghatározó időszakává vált, a település néhány évtized alatt újjáépült. A hétszáz telepest sokan követték. 1818-ban már 22 ezren éltek a településen, míg 1918 elejére 40 ezerre nőtt a lakosságszám. Ekkorra Békéscsaba a történelmi Magyarország legnépesebb szlovák ajkú települése és Európa legnagyobb faluja volt. Az első vonat 1858 október 25-én, 160 évvel ezelőtt, egy hétfői napon futott be a településre. A vasút fejlődése utat nyitott a kereskedelemnek és az iparosodásnak, amivel Békéscsaba elindult a polgárosodás felé. Ebben az időszakban épült a kőszínház, a Munkácsy Mihály Múzeum, a Fiume szálló, a városháza, a bérpalota és a vasútállomás is. 1918-ban a békéscsabai képviselő-testület kihirdette a rendezett tanácsi várossá alakulást.

A polgármester ezt követően számos híressé vált, Békéscsabáról indult, Békéscsabához kötődő jeles személyiséget sorolt fel Munkácsy Mihálytól Stark Adolfon át Gyóni Gézáig.

Emlékeztetett ugyanakkor azokra az egyszerű polgárokra, csabaiakra, akik önzetlensége és lokálpatriótizmusa nélkül nem fejlődhetett volna, nem épülhetett volna a város. 1772 és 1777 között önkéntes lakossági munkával kiásták az Élővíz-csatornát, amely kulcsfontosságú volt a mezőgazdaság fejlődése szempontjából.

A mocsarak lecsapolásával, a telepesek kemény munkájával Európa legjobb termőföldjei születtek meg a megyében. Közösségi összefogással épült meg Békéscsaba városképi szempontból is meghatározó szimbóluma, az evangélikus nagytemplom. Szintén közakaratból született meg az Alföld egyik első kőszínháza a településen.

1863-tól a település vagyonát a közbirtokosság kezelte, ez a testület döntött a Fiume szálloda, az Andrássy úti bérpalota és a városháza épületének megépítésről is.

Szarvas Péter ezt követően párhuzamot vont az akkori és a jelenleg zajló békéscsabai nagyszabású fejlesztések között. A polgármester ismertette a városban megvalósuló, a megyeszékhelyt érintő beruházások sorát, majd a 300. évforduló alkalmából életre hívott rendezvénysorozat programjairól szólt.

Nemzedékek muzsikáltak együtt

A szombati egyedülálló koncert zárta egyébként a Békéscsaba újratelepítésének 300., várossá válásának 100. évfordulóját ünneplő emlékévet a zsúfolásig megtelt, felújított evangélikus nagytemplomban.

A város valamennyi énekkara fellépett, fúvós- és szimfonikus zenekari kísérettel. A műsorban ősbemutatók, klasszikus és kortárs művek csendülnek fel, többek közt Kodály Zoltán, Antonio Vivaldi, Ola Gjeilo szerzeményeiből.

Az eseményen nemzedékek muzsikáltak együtt: gyermekek a szüleikkel és nagyszüleikkel, énekhangok a hangszerekkel, művészek és laikusok, szólisták és kórusok, fúvószenekar és vonószenekar, orgona és zongora.

A koncerten időutazásra is hívták a közönséget, hiszen összefonódott a múlt a jövővel.

Egyrészt már a gyermekek is egy 18. és egy 20. századi kórusművet adtak elő, másrészt a felnőttek is a 18. századból való, az őseink által mindig énekelt, és az evangélikus Istentiszteleteken a mai napig gyakran felcsendülő 3 Tranoscius énekkel kezdték műsorukat.

Felidézték az egyszólamú változatot, majd Sutyinszki János, békéscsabai zeneszerző, külön erre az alkalomra komponált feldolgozásaival folytatódott a műsor. A hangverseny közepére illesztett kortárs kórusművek után pedig felidézték a szinte pontosan 300 esztendővel ezelőtti kort, hiszen Vivaldi Gloria című alkotásának 4 tétele hangzott el.

Égi tünemény

Az estet egyedülálló fényjáték zárta az A-Team rendezésében, amit az evangélikus nagytemplomra vetítettek. A különleges látványosságot legjobban a Luther utcáról lehetett látni, így azt a területet erre az időre lezárták. Így sok százan figyelhették a „égi tüneményt”.