Húsz évig működött az otthon, kétezernél több baba született

Az avatáson olyanok is megjelentek, akiknek máig erős a kötődésük a szülőotthon épületéhez, akikben régi, szép emlékek élnek a szülésznők, orvosok, védőnők munkája kapcsán.

Régóta dédelgetett ötlet volt a nagyközségben, hogy emléket állítsanak az egykori szülőotthonnak. V. Nagy Barnabás képviselő szinte minden találkozás alkalmával felemlegette a tervet a helytörténeti csoportnak.

Felnőtt egy olyan generáció, amelynek tagjai ma már nem tudják: valaha szülőotthon is volt a községben. Nem sejtik, mit is jelentett az a 20 év a nagyszénási egészségügy, a nagyszénási anyák életében.

Az egészségügyhöz kapcsolódóan nagyon kevés dokumentum maradt meg, így sokáig nem is reménykedhettek a szénásiak, hogy összeállhat ezekből a hiányos adatokból egy kerek történet, egy megjelenésre érdemes tanulmány. Végül lett emléktábla és egy kiadvány is.

Kulcsár László, a helytörténeti csoport tagja az avatáson mesélt azoknak, akikben máig élénken él az a két évtized, s azoknak, akik már csak hallomásból ismerik: az a ház (a tulajdoni lap szerint) mindig a községé volt, s a Hevesi ház (házak) elnevezést a legendás, kissé sejtelmes, nagyon zárkózott, régi úri divat szerint öltözködő, még az ártézi kúthoz is éjszaka járó Hevesi kisasszonyokról kapta, akik sokáig bérelték az ingatlant.

– Ehhez az épülethez számos más érdekesség is köthető. 125 éve, már 1893-ban ide költözött az egyik első orvos. Később a folyamatosan itt lakó gyógyító dr. Nagy Sándor volt, a következő dr. Láng Jenő. Később a katolikus egyház bérelte az ingatlant. És elérkeztünk 1947-1967 közötti időkhöz. 20 évig itt működött a község szülőotthona. 1947. augusztus 22-ei az első és 1967. augusztus 16-ai az utolsó bejegyzés azon születésekről, amelyeknek helyszíne ez az épület. E két évtized alatt összesen 2163 gyermek született itt. Érdemes számolni: több mint 100 gyermek évente. Ennél is több ez a szám Nagyszénás területén, hiszen még 1949-ben is szó esik a külterületi bába feladatáról, s köztudott, hogy Nagyszénás lakosságának akkor még egy igen jelentős része (közel fele) a külterületen lakott. Milyen nagyszerű lenne, ha ma ennek a születésszámnak csak a felét magunkénak tudhatnánk – jegyezte meg a szónok.

Nem csak épület, de a megfelelő szakszemélyzet is fontos volt a község életében.

Az első szülésznő – visszaemlékezések szerint – 1894-től dolgozott Szénáson. Majd orvosok, szülésznők, patikusok, később védőnők, az egészséges új generációk érdekében láttak munkához.

A hallgatóság megtudta, ebben az épületben volt gyógyszertár, később működött itt gyermekorvosi, fogorvosi rendelő is.

Az avatáson mutatták be a Gyenge Antal által írt kiadványt, ami – a tábla mellett – szintén emléket állít az egészségügyben dolgozók áldozatos munkájának, s rájuk emlékezteti az utókort.

Emlékek, tények egy kötetben

A nagyszénási egészségügy és szülészet történetéből című kiadvány valóban hiánypótló. A szülőotthon csak emlék, egy generáció születésének emléke, amely elsősorban az itt gyermekeiknek életet adó anyák, az itt dolgozók vagy családtagjaik gondolataiban élt.

A tények, az időpontok, a pontos nevek, azonban kezdtek feledésbe merülni. Gyenge Antal helytörténész több éves munkájának eredményeként, illetve a visszaemlékezéseikkel, régi fényképekkel őt támogató egészségügyi dolgozóknak és családtagjaiknak köszönhetően készült el a kiadvány.