Régi felvételek és relikviák a Békéscsabai Mentőállomásról

Először az egyenruhákhoz látogattunk el Kárász László vezető mentőtiszttel, aki elmondta, hogy külön téli és nyári ruházat volt fenntartva a mentőknek. Megtudtuk, hogy a téli öltözékhez kötelező volt a nyakkendő hordása és tilos volt az arcszőrzet viselése. Nem egyszer fordult elő, hogy a mentőállomásról hazaküldték megborotválkozni a mentőápolót, ha esetleg borostásan akarta megkezdeni a szolgálatot.

A mentőruha elengedhetetlen része volt a paroli, aminek segítségével meghatározható volt a mentő rangja és képesítése.

A mentők feladata nem volt veszélytelen, ugyanis régi egyenruháikon nem voltak fényvisszaverő csíkok, így éjszaka nehezebben voltak észrevehetőek.

A fejfedőn 1948-tól a '90-es évekig megtalálható volt a vörös csillag, ami a rendszerváltás után lekerült róla.

Az egyenruhák bemutatása után áttértünk az életmentéses szükséges emléktárgyakhoz.

Sokszor kell a mentőknek sokkos állapotban lévő betegeket ellátnia, illetve olyan embereket, akik nem beszámíthatóak. Ilyenkor elengedhetetlen volt a kényszeröv használata, a beteg érdekében arra az időre amíg ellátják és elszállítják a kórházba.

A mentőszolgálat falán Dr. Felkai Tamás gondolatai olvashatóak: Sokak életéhez van közünk. Némelyekhez kevesebb, némelyekhez nagyon is sok. De nem fogják tudni a nevünket. Azt sem, hogy mit tettünk értük. A mi munkánk rejtett és névtelen.

A rögtönzött tárlatvezetést a mentőállomás életét megörökítő fotógyűjteménnyel zártuk.