Az előítéletek ellen emelt szót Orosházán a brit nagykövet

Az Én elfogadlak, fogadj el te is című program arra hivatott, hogy az akadályozottsággal élők elfogadását erősítse. Az Egyesült Királyság magyarországi nagykövete szemléletes példákat sorolt, miként veszi ki a részét ebből a munkából a külképviselet, milyen alapértékek mentén, személyes hozzáállással lehet hatékonyan segíteni az elfogadást.

– Ha ti megértitek, mit jelent az elfogadás, jó kezekben van a jövő – szólította meg a hallgatóságot Iain Lindsay, majd országáról mesélt és a britek legfontosabb alapértékeiről (tolerancia, demokrácia, jogállamiság, egyéni szabadságjog).

– Iskoláinkban ezeket tanítják, népszerűsítik. A népszámláláskor kiderült: a gyerekek 6, a felnőttek 16 százaléka fogyatékkal él. Az előrejelzések szerint ez az arány nő. Ezért is fontos, hogy megtanuljunk elfogadni másokat, és támogató magatartást tanúsítsunk embertársaink iránt – hangsúlyozta a nagykövet, majd a külügyminisztérium jó gyakorlatait sorolta.

– Olyan munkaadók vagyunk, akiknek fontos a sokszínűség. Nagykövetségünk is népszerűsíti az elfogadást. Jó kapcsolatot ápolunk a Suhanj Alapítvánnyal. András herceg magyarországi látogatásakor együtt edzett kerekesszékesekkel. Harry herceg sérült katonák érdekében tett törekvései is az elfogadásról szólnak. Azért jöttem Orosházára, hogy ezeket vidéken is elmeséljem, és nyitottságra ösztönözzelek benneteket. Cégek, magánemberek, mi, magunk sokat tehetünk a fogyatékkal élőkért – mondta a nagykövet.

A meghívottak arról szóltak, miként élik hétköznapjaikat.

– Három éve veszítettem el egyik lábam, azóta ,,lábatlankodok” féllábbal, kicsit ducin. Öniróniával, rengeteg humorral igyekszek túljutni a nehézségeken – summázta élete alakulását a találkozó ötletgazdája, Nagyné Rucz Éva.

Vranka Viktor tanári pályára készül; 21 évesen kényszerült egy baleset után kerekesszékbe. Sok elfoglaltsággal éli az életét, szeret diákjai között lenni, akik nem a kerekesszékes embert látják benne. Nem a problémákat keresi a mindennapokban, igyekszik koncentrálni a pozitív dolgokra.

Mindenki más, még a legjobb barátaink is

A beszélgetés résztvevője volt Patyiné Bogdánffy Ágnes testnevelő, aki úszni tanította Nagyné Rucz Évát. Azóta tudja, mennyi nehézség szegi kedvét és nehezíti életét egy mozgásában akadályozott embernek. Bevallotta, kellett ez a tanítás-tanulás, hogy még elfogadóbb legyen. Tanítványa úgy fogalmazott, kell a derű, a jó kedv a mindennapokhoz, mert ez átsegít sok nehézségen.

S hogy a beszélgetés végén milyen útravalót adott hallgatóságának a nagykövet?

– Mindenki más. Még a barátaink is. Különbözünk. Ha őket elfogadjuk, akkor könnyebbé válik tisztelni, elfogadni azokat, akik éppen úgy nevetnek, sírnak s éreznek, mint mi, de valamitől mégis mások. Nagyon fontos, hogy legyünk nyitottak egymás megismerésére!