Alig készült el a kisvasút, már a felszámolásáról tárgyaltak

Címkék#vonatközlekedés #kisvasút #múltidéző #vasútvonal

Egyre kevesebben emlékeznek a hajdani alföldi kisvasútra, hiszen 47 év telt el azóta, hogy 1971. november 1-jén utoljára áthaladt kürtölve a dízel motorvonat. Sokan nézték könnyezve a gyászos eseményt. A történet 1899. július 24-én kezdődött és 1971. november 1-jéig tartott.

László Erzsébet

Az időutazásban – mint már sokszor – ezúttal is a szabadkígyósi Hankó József helytörténeti kutató volt segítségünkre. Mint mondja, a sínek Szabadkígyóson a kövesút déli oldalán futottak. Akkoriban vicinálisnak nevezték a vonatot. A menetidő több mint egy óra volt, míg az autóbusz 30 perc alatt Békéscsabára ért.

Sokan kérdezték, mi indokolta a kisvasút megépítését. A válasz: a bőséges árutermelés. Békés megye mezőgazdasága gyorsan fejlődött. A felgyülemlett termény, például a búza, a kukorica, a cukorrépa szállítása egyre nehezebbé vált, hiszen a közutak minősége már nem volt megfelelő, így megoldást kellett keresni. Lehetőleg olcsó úthálózatot létrehozni, és annak megépítését minél előbb befejezni. Erre 1894-ben Boros Béni, az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak Igazgatóságának főmérnöke talált megoldást. A keskeny nyomtávú vasút megépítésének végső szándékát az 1893. évi rendkívüli csapadékos idő adta meg, hiszen akkor a nagy sár miatt az áru szállítása lehetetlenné vált.

Az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak Igazgatósága 1894 decemberében ülésezett, melyen elfogadták a kisvasút megépítését. A Csanád megyei Gazdasági Iparvasút kiadta az engedélyt, majd megalakult az Alföldi Első Gazdasági Vasút. Az előmunkálatokat Sármezey Endre vasútépítő főmérnök irányította, melyhez a mezőhegyesi ménesbirtok már üzemben lévő kisvasútját vette alapul.

Az egykori vasútvonal Békéscsabán, a Kossuth téren, rajta a kisvonattal. Amíg létezett, a közlekedés jellegzetes formáját képviselte

A mezőhegyesi Magyar Királyi Ménestől vették át a műszaki rajzokat, a váltók leírását, a vasúti kocsik méreteit, s a mozdony fajtáit. A vonalbejárás 1894 áprilisában volt, a jegyzőkönyvet 1894. május 4-én írták meg Kunágotán. A bizottságot Kovács Gyula, a Vasúti és Hajózási Főfelügyelőség képviselője irányította. Az iparvágányokat csak azok a magánszemélyek használhatták, akik a vasút építését anyagilag is támogatták. A részvényesek névsorát külön jegyzék tartalmazta.

Sármezey Endre 32 ezer méter sínt rendelt. A 4600 hétméteres sínt a Roessemann és Kühnemann cég szállította. A Kaszab és Brenner cég hozta a 71 ezer sínszeget, a 10 ezer csavart, Bonczosdról 40 vasúti teherkocsin talpfát szállítottak ide. Az építés 200 ezer koronába került, és állami támogatás nélkül épült meg Kovácsháza közelében. A vasút üzemelését az Arad-Csanádi Első Vasúttársaság végezte.

A részvény vásárlása tovább folyt. Gróf Wenckheim Frigyes 100 ezer koronáért, Békés megye 60 ezer koronáért, Csanádapáca 20 ezer koronáért, Újkígyós 10 ezer koronáért vásárolt részvényeket.

A vasúti pályát úgy építették meg, hogy a sebesség nem érhette el az óránkénti 20 kilométert. A Mezőkovácsházától Békéscsabáig terjedő vasútvonal működési engedélyét 1899 májusában írták alá, és azt az 1899. évi X. számú törvénycikk hagyta jóvá. Az Újkígyós–Ókígyós (Szabadkígyós) vasútvonal megépítéséhez a földet és a homokot Újkígyóson termelték ki. A homokbánya ma is megvan. A bánya főnöke Matyelka József volt. A vasútvonal létesítésével egy időben meg kellett építeni a kiszolgálóépületeket. A gőzmozdonyok feltöltéséhez ásott kutakat, raktárakat, őrházakat, hídmérleget építettek.

Amikor minden elkészült, 1899. július 22-én bejárták a vonalat, és a közlekedés 1899. július 24-én megindult.

Alighogy elkészült a kisvasút hálózata, 1951-ben már elkezdtek tárgyalni a felszámolásáról, megszüntetéséről. A gazdasági kisvasút (GV) fokozatosan a MÁV kezelésébe került. Először a Békéscsaba–Békés–Vésztő vasútvonal felszámolását kezdték el két ütemben; 1960. október 1-jén a 14 kilométeres Békéscsaba–Békés vonalon, majd 1962. január 1-jén a Békés–Vésztő–Ludasd–Vizesfás szakasz 38 kilométeres vonalán állították le a forgalmat. A Békéscsabától délre eső vasútvonalak még kegyelmet kaptak.

Érdemes megemlíteni, hogy 1966-ban a GV 1,3 millió utast szállított. Naponta 20 személyvonat és 6 tehervonat közlekedett, a legnagyobb forgalom Újkígyós és Békéscsaba között volt. Békéscsabáról 379 ezer, Újkígyósról 286 ezer, Szabadkígyósról 245 ezer utas szállt fel a vonatra. Az utasok nagyrészt munkába járó emberek és tanulók voltak. 1966-ban 101 ezer tonna árut szállítottak, főleg cukorrépát, kendert, nyers répaszeletet, szenet, tűzifát, fűrészárut. A cukorrépát Sarkadra és Mezőhegyesre vitték.

A gazdasági kisvasútra az akkori közlekedéspolitika mondta ki a végleges ítéletet 1960 és 1970 között. Erre ekkor még nem volt szükség, hiszen 15–20 évig minden felújítás nélkül történhetett volna a szállítás. Sokan javasolták, hogy korszerűsítsék a vonalakat, hogy tovább üzemelhessen a kisvasút, hiszen nem ez volt az egyetlen veszteséges üzem. A javaslatokat nem fogadták el.

A vasúti kocsik fapadosok voltak, vaskályhákkal fűtöttek. Az indulási állomáson külön személyzet salakolta ki a kályhákat, ellátták gyújtóssal, majd hajnalban meggyújtották a tüzet, kannákban szenet készítettek, a kalauzok pedig ügyeltek a tűzre. A vagont sokszor nagy füst árasztotta el, ilyenkor a szellőztetéssel a meleg is elment.

Korábban beállítottak I. osztályú kocsit is, de ezt később kivonták a forgalomból. Nyáron a teherkocsiból nyitott járműveket alakítottak ki, ezeket szintén fapaddal látták el. Nemdohányzó kocsik nem voltak. A szerelvényt először gőzmozdonyok, majd később, az 1960-as évektől dízelmotor üzemű mozdonyok vontatták. A dízelmozdonyokat Franciaországból, majd később Olaszországból vásárolták. A második világháború után megindult a hazai motorgyártás is.

A hajdani vasútvonal Békéscsabán a jelenlegi Andrássy úton haladt a Kossuth tér felé. A Csaba Center előtt volt a kitérő, majd a sínek áthaladtak az út jobb oldalára, és a Fiume előtt kanyarodtak a Kossuth téri állomásra. A katolikus templom előtt volt egy elágazás, ami a Kossuth téren keresztül az István malomig vezetett. A vonat a Kossuth téri állomásról indult Békésre.

Gáspár Lajos és Ancsin Ilona elbeszélése alapján Hankó József megtudta, hogy 1912-ben a Novák-tanya irányában két vonat összeütközött, 12-en megsérültek, haláleset nem történt.

A Nagymajorban (a Görbe háznál) a vasúti sínek sorompó nélkül haladtak át a műúton. Flender György 16 éves fiatalember 1937. október 22-én fogattal közelítette meg a sínpárt, a mozdony rásípolt, a lovak megijedtek, és a gőzmozdony elé rohantak, amely Flender Györgyöt halálra gázolta.

A kisvasút állomáshelyei

Az állomáshelyek a következők voltak: Újkígyós (gazdabolt melletti épület), Józsefmajori út), Szabadkígyós-Alsó (1950-től a mai Kossuth téri autóbusz-megálló, itt egy földre helyezett régi vagon volt a váró), Ókígyós, Nagymajor (a varroda melletti épület, amelyről hiányzik az emléktábla) Salát-tanya, Kenderföld (feltételes megálló), Hűtőházi megálló (az 1960-as évek végétől), Békéscsaba, végállomás (jelenleg a Penny áll a helyén). A végállomással szemben volt a FUTURA gabonaközraktár, iparvágánnyal.