2019.01.31. 18:49
Pozitív életszemlélet hatja át Fodor Zsóka színművésznő mindennapjait
Fodor Zsóka csaknem tíz éve, hogy kilépett hazánk egyik legnépszerűbb szappanoperájából, de azóta is megannyi felkérésnek tesz eleget. Csak ez év januárjában 6 különböző városban, majd' 20 előadásban szerepelt. Teszi mindezt a tőle megszokott energikussággal azzal együtt, hogy a nyolcvanas évei felé közelít. A színművésznővel, az Egyensúly AE Egyesület és a Békéscsabai Városfejlesztési Nonprofit Kft. meghívására, Kovács Edit Domján Edit-díjas színművész beszélgetett.
– Volt olyan helyzetben amikor beteget kellett ápolnia?
– Édesanyám, aki 94 évesen még Szőke Zoltánnal viszkizett, 100 éves korában hunyt el. Bár szervi baja nem volt és szellemileg is kitűnő állapotban volt, egy idős asszonyra vigyázni kell, és ilyenkor az ember visszaadja mindazt a szeretet és törődést, amit kapott. Az én édesanyám a kedvemért a babszemeket egyenként megpucolta, úgy főzte meg, mert nehogy már a lánya, aki színésznő, felfúvódjon az ételtől. Életének utolsó másfél évét kórházban töltötte. Mindennap bejártam hozzá a kórházba, számoltam a perceket, meddig maradhatok még, mert aztán mentem a stúdióba a Barátok közt felvételeire. Végül összeomlottam, és az orvos tanácsára kiírtak a sorozatból. Ez időben Oszvald Marika ugrott be a helyemre, aki sorozatbeli férjemet, Vili bácsit akarta lecsapnia kezemről. Próbáltam magam rendbe tenni, rendszeresen eljártam úszni, tornázni, és édesanyámban tartottam a lelket. Sutyiban vittem be kedvenc ételeit. Halászlé, csirkafarhát vagy éppen túrós csusza lapult a táskámban, amelyet a portás, irántam való rajongásból nem nézett át. Azt vallom, ha sajnálkozunk, az nem segít a betegen. Humorral, pozitív hozzáállással viszont sokat lendíthetünk jó irányba a beteg lelkiállapotán.
– Beszélgetésünk fókuszában a nő áll. A hölgyek életében a 40. életév betöltése után szoktak a korral kapcsolatos problémák jelentkezni. Ön ezt hogyan élte meg?
– Nekem ez negyven, sőt, ötven évesen eszembe se jutott, 60 évesen pedig már a sorozatban játszottam. Ez lehet azért is, mert 14 éves korom óta dolgoztam, kivételek ez alól a színművészeti tanulmányaim. A főiskolára érettségi nélkül vettek fel, így diplomám van, de érettségi bizonyítványom nincs. Dolgoztam segédmunkásként, irodai alkalmazottként, fejmosó is voltam, világ életemben dolgoztam. Máig mindig előre tekintek, és azzal foglalkozom, hogy még mi a teendőm. Megszületünk és meghalunk, mert a jóisten így döntött, de a kettő közt annyi jó dolog van életben.
– A médiát hogyan kezeli? Előny az ismertség ön számára?
– Egy időben az újságírók vegzáltak, hogy nincs gyerekem. Két férjem egyikével sem gondoltam, hogy bevállalnék egy gyermeket, a színháznak pedig nem szerettem volna szülni. Egyébiránt az újságírók szeretnek, ők a cikkek után kapnak pénzt, én pedig nem vagyok szűkszavú teremtés. Mindig vannak sztorijaim, de sosem volt botrány körülöttem.
