Hírlaptörténet: lassan másfél évszázados az első csabai lap

Gécs Béla kutatásaiból megtudhattuk, hogy Csaba, mint hivatalos jogállású község, Áchim János bíró idejében, a maga 38 ezer lakosával Európa legnagyobb falujaként volt ismert és elismert. Azonban 1873 őszén, mikor az új községházát avatták, annak homlokzatára a Városháza felirat került. Könyv, újság addig máshonnan érkezett, a nyomdászat mestersége még ugyanezen év szeptember 21-én jelent meg Csabán. Az 1872-ben a Nagyváradról ideköltözött dr. Báttaszéki Lajos, köz-, és váltóügyvéd, közíró, a Nagyvárad című újság elindítója az Apponyi utcában nyitott irodát.

Gécs Béla leírásaiból kiderül, Báttaszéki, mint vérbő zsurnaliszta az ügyvédi praxisról átváltott lapkiadóvá. Létrehozta a Békésmegyei Közlöny című első csabai, A/3-as méretű, 6 oldalas újságját. Első száma 1874. február 1-én hagyta el a gyulai Dobay János csabai fióknyomdáját. A társadalmi, ismeretterjesztő, kereskedelmi és gazdászati hetilap felelős szerkesztője, a kiadó tulajdonosa Báttaszéki lett. A kezdő évben az újság vasárnaponként jelent meg, majd később napilappá vált. Az első számban több helyi kereskedő keretes hirdetései is helyet kaptak.

A laptulajdonos, főszerkesztő Báttaszéki, kötekedő természete lévén nem sokáig tudott megmaradni egy nyomdában lapjával. Dobaytól átvitte újságját Povázsayhoz, majd Takács Árpád nyomdájába, végül a Búzapiac téribe. Az időben ott szedőinaskodott Bródy Sándor a későbbi jeles újságíró, akit dr. Bródy Adolf a Gyulára költözött ügyvéd, mint kisöccsét magához vette és nyomdásznak, kéziszedőnek adta Takács nyomdájába. Az inas tanulta is a mesterséget becsületesen. Annyira ügyes volt, hogy egy alkalommal az egyik cikkhez önmagától egy megjegyzést is kiszedett, amely meg is jelent a Közlönyben.

Mikor Báttaszéki észrevette, dühösen leszidta az inast, aki becsületében is sértve érezve magát, elégtételt kért. Báttaszéki lapjában soha senkinek nem adott elégtételt, ezért sokakat megsértett. Más újság Csabán nem volt akkoriban, így a megbántottak nem tudtak visszavágni.

De Bródy Sándor nem ijedt meg, a lappangó zsurnaliszta vér feléledt benne és elhatározta a visszavágót. 15 évesen írt egy gúnyiratot. Fiatalos, heves vérrel és önérzettel szinte a sárgaföldig lehúzta a főszerkesztő Báttaszékit, aki válaszul bepanaszolta az inast dr. Bródy Adolf kollégájánál, kívánva egyúttal a fiú példás megbüntetését. Az meg is tette, kérdőre vonta a fiatalt, hogy ki volt a segítője, aki azonban többszöri visszakérdezés után is bizonygatta, hogy önállóan írta a cikket. Ekkor az idősebb Bródy, tanulásra biztatta a fiút, sőt támogatta is tanulmányaiban. A Báttaszékiről írt gúnyirattal indult Bródy Sándor nagyívű újságírói, írói pályája. Végül 65 évet ért meg a lap, amely nem volt mentes a politikától sem és amely mindvégig kézi szedéssel készült.

Megyeszerte népszerű volt a lap

Gécs Béla hírportálunknak elmondta, Báttaszéki Lajos elévülhetetlen érdeme volt az újság példa nélküli sikere. Már az első szám vezércikke, Gyula-e vagy Csaba? a székhelykérdésben Csaba melletti kiállása sok vitát kiváltott. A Közlöny Báttaszéki távozása után több főszerkesztő és kiadó vezetése alatt megyei szinten is olvasott és elismert újság lett. Megszűnése 1939-ben a zsidótörvények bevezetésével, Gruber Dezső laptulajdonos megszűnő nyomdája miatt ellehetetlenült.