Több ütemben újítják majd fel Gyula legrégebbi lakóépületét

A Máriás-ház építéstörténetét igen nehéz levéltári adatok és más hozzáférhető dokumentumok híján feltárni. Az biztosan megállapítható, hogy – az épület Jókai utcai mintegy kétharmada – az 1801-es tűzvész előtt épült; minden valószínűség szerint 1775 körül. Az ingatlan megmaradása nagyban köszönhető annak, hogy túlélte a lángok már említett óriási pusztítását. Erről tanúskodik az utcai homlokzat tulajdonosok által kialakított szoborfülkéje és az abban elhelyezett Mária-szobor is, s így válhatott a ház markáns, meghatározó elemévé az Apor tér délkeleti sarkának.

Az ingatlan eredetileg egy nagycsalád lakásaként – a mai fogalmak szerint generációs lakásként – épült. A gazdálkodás minden valószínűség szerint külterületen folyt, az épületet csak a téli időszakban használták folyamatosan – általában a nagyszülők és az iskolába járó gyerekek. A földműveléssel, szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozó kisbirtokos család a telken belül is telepített akkor hagyományosnak számító növényeket.

A nagycsalád növekedése és a termények megfelelő elhelyezésének igénye tette szükségessé a bővítést. Ez azonban már nem tartalmazott lakásfunkciókat, hanem a gazdálkodás telken belüli továbbélésének feltételeit biztosította. Ezért kialakítottak nagy kamrát és több tárolót is, azon túlmenően a bővítmény egyik legjellegzetesebb eleme egy kemence-füstölő együttese. A lakóépülettől különállóan, a hátsó telekhatáron melléképület is született, mely kocsiszínt és istállót vonultatott fel. Tetőtere pedig alkalmas volt szénatárolásra. A főépület tornácának részbeni beépítése az 1900-as évek elején történt, majd 1982 után ennek az átalakítása, és a fürdőszoba kialakítása következett.

Egyes források szerint a késő barokk stílusú lakóház a XVIII. század végén épült, melynek nyílászárói megtartották az eredeti stílusjegyeket. Konyhája szabadkéményes, szobái kemencés fűtésűek lehettek. A tetőn korábban zsindely lehetett. A ház tűzvész utáni helyreállító tervezője valószínűleg id. Czigler Antal építész volt. A szoborfülke felett íves szemöldökpárkány helyezkedik el, a szoborfülkében, feles életnagyságban a szeplőtelen fogantatás szobra állt.

A második világháború előtt, mivel a laktanyák megteltek, jelentős számú lovas katonaságot helyeztek el a németvárosi gazdaházakban, így a Máriás-házban is. A második világháború után Schriffert József és Schriffert Teréz voltak a tulajdonosok, akiktől az állam az ingatlant igénybe vette, majd – tanácsi rendelkezésű lakóházként – különböző bérlőknek adták ki. A család csak 1968-ban kapta vissza jogos tulajdonát, majd 2011-ben az önkormányzat vásárolta meg.

A gyulai képviselő-testület a legutóbbi ülésén hozzájárulását adta, hogy a német nemzetiségi önkormányzat pályázatot nyújtson be az épület felújítására. Dr. Görgényi Ernő polgármester elmondta, a keretösszeget az önkormányzat már megnyerte, az általa felállított szervezet közzétette a kiírást, a szakmai anyagokról pedig az irányító hatóság dönt.

Mittag Mónika, a városi német nemzetiségi önkormányzat elnöke kifejtette, tavaly a „nagy” önkormányzat 10 millió forintot nyert az épületre, amit a város 10 millió forinttal egészített ki. Az összegből a tetőszerkezet felújítása valósulhat meg. Az említett másik pályázat keretösszegéből pedig 70 millió forintos nagyságrendű összegre pályázik a német nemzetiségi önkormányzat. Ha sikerrel járnak a régi épületrész rekonstrukciója valósulhat meg.

Nemzetiségi központ születhet meg

Dr. Görgényi Ernő hangsúlyozta, a két pályázatból sem lehet megvalósítani valamennyi tervezett fejlesztést.

– Örömmel vesszük, ha a műemléki védelem alatt álló rész így megújulhat – ecsetelte.

– Emellett majd egy közösségi teret és az udvar rekonstrukcióját is szeretnénk megvalósítani. Mittag Mónika ennek érdekében folyamatosan egyeztet mind az országos német önkormányzattal, mind egy német alapítvánnyal. Egy, a hagyományokhoz méltó nemzetiségi központ születhet meg.