Gyufából építi meg a kiscsákói kastélyt

Szűcs Pál az ország egyetlen olyan nyugdíjasa, akinek annyi kastélya van, mint senki másnak. Mindet üvegkalitkában őrzi. A keze munkájának és pár százezer gyufaszálnak köszönhetően valamennyit maga készítette. Munkáit Facebook-oldalán is közzéteszi.

– A Székesfehérvár-Kisfaludi kastélyt befejeztem, a Békés megyében lévő kiscsákói lesz a következő – adta tudtára követőinek a világhálón. A helyszínen Szűcs Pál nyomába eredtünk. A metsző szél és hideg ellenére lelket melengető elszántsággal mesélt az egykor a bűnüldözésben dolgozó pécsi nyugdíjas alezredes a hobbijáról. Elárulta az ódon falak között, hogy évtizedek óta foglalkozik az aprólékos megmunkálást igénylő makettekkel. Büszke az eddig elkészült tizennégy munkájára. Hol Pécs közelében, hol Budapesten rendeznek neki kiállítást, tavaly hat helyen mutatkozhatott be, gyakran kérnek tőle tárlatvezetést is.

– Az Eiffel-torony volt az első, mert sok gyufa maradt a kályhánk begyújtása után. A híres és káprázatosan szép turai kastélyt majd két év alatt 33 ezer 113 darab gyufából építettem meg, két évembe telt a 36,5 ezer gyufás bajor királyi kastély. Mielőtt munkához látnék, alaposan szemügyre veszem a helyszínen az építményeket. Ezért jöttem Kiscsákóra. Látnom kell, mit „rontottak el” az évtizedek alatt, mi az, ami nem eredeti. Segítenek a helyiek visszaemlékezései – mutatott a kastély egykori színháztermében egy befalazott boltíves ajtó maradványaira. Szenvedélyesen mesélt a napi ötórányi, kitartó gyufaszálas építkezéseiről, amihez nem kell más, csupán egy finom csipesz meg nyugalom, türelem.

– Kétségbe esni nem szabad – mosolygott huncutul. Azt már nevetve tettük hozzá, ő az egyetlen olyan kastélytulajdonos, aki még építményadót se fizet. Ám jól jönne egy gyufagyáros kedves rokon, például azért, hogy a kiscsákói kastély is egy éven belül elkészülhessen. Jót derültünk ezen, majd folytattuk kalandozásunkat az ódon és veszélyesen repedezett falak között.

– Kizárólag lapos fogpiszkálókat, jégkrémpálcikákat és fekete fejű gyufákat használok – avatott a részletekbe az alapanyagot illetően Szűcs Pál, miközben a kastély kocsifelhajtójánál állva azt néztük, az ablakok, ajtók merre nyílnak, mekkorák. Utunkat állták a hatalmas, elkorhadt gerendák, amiket a télen a kastély önkéntes őrzője, a javításokat elvégző, a tetőt fedő Füzes Miklós lecserélt már egy igen jelentős felületen. Most a pécsi vendéget vezette körbe, megmutatva a régi épület minden zegzugát.

– A hétvégi szélviharban jól vizsgázott az általam ácsolt és trapézlemezekkel lefedett tető – mutatott a magasba Füzes Miklós, aki a kastély körül a hatalmas bozótot kiirtotta, a tolvajok és az időjárás okozta pusztítás nyomaiból megmaradt hulladékot szétválogatva rendet teremtett az épület körül. Megmutatta a beépítésre váró, 14-20 méteres szarufákat, a visszaszerzett, díszes kovácsoltvas csatornatartókat is.

Utunkat a faberakásos nappaliban, a kandalló mellett megszakítottuk. Az aládúcolt épületrészben összefutottunk Nagy Lajossal és a feleségével, ők is visszaemlékezéseikkel segítették a kastély jobb megismerésében Szűcs Pált, aki úgy tervezi, egy év alatt felépíti a kiscsákói kastélyt.

A tornyok, a bástyák a kedvencei

Szűcs Pál ügyel a legapróbb részletekre is. Nem csak a külcsín fontos neki, a belső részeket is megépíti. A Stefánia palotát például úgy készítette el, hogy belátni az ablakokon. Ezért is fotózta le a kiscsákói kastély minden helyiségét a pincétől a padlásig, pontosabban a toronyig. Elárulta, kedvencei a gótikus építmények, a tornyok, a bástyák lenyűgözik; megépíteni ezeket pedig igazi kihívás számára.