Gyermeknevelés: nem lehet mindent megengedni

Kozma Zoltán klinikai szakpszichológus elmondta, a legfontosabb időszak a nevelésben a gyerek 0–3 éves kora közötti. Ilyenkor lényeges, hogy minél mélyebb kapcsolat alakuljon ki a szülő és a gyermek között, hiszen ez lesz majd a későbbi alapja a bizalom felépítésének.

A megengedő nevelésről kifejtette, ennek során a szülő nem állít fel megfelelő kereteket csemetéje viselkedésével kapcsolatban, melynek következtében nincsenek szabályok, különösebb korlátok a gyermek körül, így az tulajdonképpen szabadon nőhet fel, különösebb szülői tiltás nélkül.

Amennyiben a szülő túlságosan elnéző gyermekével szemben, úgy nem tud kialakulni benne az alkalmazkodó és szabálytartó képesség, valamint a normakövetés. Ilyenkor a felsoroltak helyett a türelmetlenség, az egocentrizmus és az önzőség kerül főszerepbe, melyektől nehezebben vagy egyáltalán nem tud alkalmazkodni később a gyermek, ezáltal nem találja meg a helyét a társadalomban.

Hozzátette, az engedékenység azonban olykor szükségessé is válhat, de ez csupán a szorongásra hajlamos, rendkívül visszahúzódó gyermekek esetében érvényes. Nekik ugyanis szükségük van a bátorításra, a feloldásra és az önbizalom-növelésre, amit a megengedő neveléssel lehet elérni.

Kozma Zoltán elmondta, ha a gyermek első három évében sikerül kialakítania vele a szülőnek a megfelelő bizalmi viszonyt – ezt csupán szeretettel, megértéssel, odafigyeléssel, törődéssel és türelemmel tudja megtenni –, úgy jó kapcsolat alakulhat ki köztük, amitől hatékony lesz a nevelési hozzáállás, és a korlátozás is könnyebben elfogadható lesz a gyerek számára. Amennyiben ez nem sikerül, úgy minél több idő telik el, annál nehezebb lesz a bizalom elnyerése és egyre kevésbé érti meg, illetve fogadja el a gyermek azokat a szabályokat, amiket felállítanak neki.

Egy serdülőnél például – aki amúgy is éppen egyfajta dackorszakot él meg – már szinte lehetetlen bepótolni a kisgyermekkorban elmulasztott kapcsolatépítést. A fiatal így még inkább lázadóvá és könnyebben befolyásolhatóvá válhat. Utóbbiak oka lehet, hogy a korlátok nélküli sodródás és a megfelelő minta hiányának következtében nem tudott kialakulni saját személyisége, amit fiatal felnőtt korában igyekszik majd – sokkal nehezebb feltételek mellett – megtalálni.

A szakember hozzátette, a gyereknevelés egy rendkívül nehéz és összetett dolog, aminek irányítását könnyen elveszítheti a szülő, hiszen a különleges szeretet, féltés és odaadás miatt hamar engedékennyé válhat.

Ön az engedékeny nevelési formát vallja?

Sárándi Zsófia: – Én a szigorúbb nevelési formát vallom, hiszen rend és szabályok nélkül nem működik ez a társadalom. Úgy gondolom, hogy a manapság egyre divatosabb túl engedékeny gyermeknevelés nem vezet jóra hosszú távon, mert az emberek értékrendje teljesen eltolódni látszódik általa. A szeretettel teli, de korlátokat felállító és következetes módszert tartom a legjobbnak.

Balogh Anikó: – A gyermeknevelésnek véleményem szerint sok humorral, jókedvvel és vidámsággal telinek kell lennie, mindez persze az észszerű kereteket betartva. Én magam inkább a köztes formát alkalmazom, engedek is gyermekeimnek, de a tiszteletet megkövetelem, és szabályokat is állítok fel. Nem gondolom úgy, hogy a kemény szigorral jobban lehetne a célt elérni.