Legyőzték a magyar honvédek az osztrákokat a gerlai csatában

Második alkalommal rendezte meg Gerlán, a kastélyparkban és a futballpályán a Katonai Hagyományőrző Fesztivált a Békés Megyei Károlyi-huszár és Honvéd Hagyományőrző és Kulturális Egyesület a Gerlai Wenckheim Társasággal közösen. Mayerhoffer Miklós, az egyesület elnöke elmondta, tavaly hagyományteremtő szándékkal hívták életre az eseményt, a cél az, hogy bemutassák, továbbörökítsék a hagyományokat, bővítsék a látogatók történelmi ismereteit, ráirányítsák a figyelmet a honvédelem ügyére.

A sátraknál találkozhattak az érdeklődők római kori, középkori, a török korszakot megidéző, az 1848/49-es forradalomnak és szabadságharcnak emléket állító, illetve világháborús csapatokkal is. Egy méretes pavilon pedig bizonyos korok egyenruháit mutatta be Túri János és Tobai László gyűjteményéből csemegézve, de itt Gerla és a Wenckheim-család történetébe ugyancsak bepillanthattak a kíváncsiak, többek között dokumentumok, fényképek révén.

Hatalmas katonai tehergépkocsi, tank, sőt katonai akadálypálya is várta az érdeklődőket, ahol a gyerekek kúszhattak, mászhattak, ugorhattak, gumikerekekben futkározhattak. És olyan fegyvereket is kezükbe vehettek, közelebbről megismerhettek, mint az AK-63D gépkarabély vagy a Kalasnyikov géppuska. A Készenléti Rendőrség sátránál is folyamatosan voltak gyerekek, akik magukra öltötték, megnézték a felszereléseket, volt sisak, golyóálló mellény, ajtótörő, sőt protektor, tonfa, gázálarc, illetve könnygázgránátvető is, ezek balhéknál, összetűzéseknél kerülnek elő.

A négykerekűek mellett izgalmasak voltak a kétkerekűek is. Gajdács János elmondta, az olasz Moto Guzzi 1948-ban világrekordot állított be, 100 kilométer/órával száguldott, használták a királyi honvédségnél is, sőt olyan könnyű, hogy ejtőernyővel dobálták le. A szovjet Dnepr motoron cirill betűk találhatók, 1972-es, oldalkocsival és utánfutókat felszerelt. Emellett egy különleges, 1936-os járgánnyal érkezett, második világháborús német katonának öltözött.

Kétséget kizárólag a legkomolyabb durranás és hangerőben a járművek zaját is felülmúló programrész az a csatajelenet volt, amikor összecsaptak egymással a magyar és osztrák seregek. Azt játszották el, hogy négy betyár békésen pihen a faluban. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején egyébként voltak betyárokból álló szabadcsapatok – olykor kegyetlenkedtek is –, azok aztán betagozódtak és a magyar függetlenségért harcoltak.

Szóval őket támadták meg az osztrákok. A szpíker elmondta, egylövetű fegyvereket használtak mindkét oldalon, ami azt jelentette, hogy akkoriban egyenként kellett elölről beletuszkolni a csőbe a lövedéket, alápakolni 8 grammnyi lőport, majd meggyújtani. Érdekesség, a golyók mindössze 200 métert repültek, a végén szinte egy kalappal le lehetett azokat csapni. A hatásos lőtávolság 100 méter volt. A magyar honvédek inkább a közelharcot szerették, abban voltak erősek, ez annak is köszönhető, hogy nem állt mögöttük annyi fegyver és lőpor, mint az osztrák oldalon.

A betyárok megmentésére és a falu visszafoglalására aztán jelentős számban érkeztek magyarok. Egy hatalmas, halottakat és sebesülteket követelő csata végén – amiben előkerültek az ágyúk, a szuronyok, a kardok, sőt amiben ökölharc is folyt – a némi túlerőben lévő magyar honvédek diadalmaskodtak, lengő zászlók hirdették a győzelmüket.