Hatvan éve tartja össze a kerti munka öröme a kertbarátokat

Az 1959-ben a Motyó-zugi iskolaépületben alakult kör 25 fővel kezdte meg a működését, Szalai Mihály, a HAKI (Halászati Kutatóintézet) akkori igazgatója vezetésével. Mára már közel hetven főt számlál a tagság, akik bár fogyóban vannak, de a kert és annak megművelésével eltöltött munka szeretete továbbra is összefogja őket – többek között erről beszélgettünk Mótyán Tiborral, a szervezet jelenlegi elnökével.

– Egy másik jubileumot is ünnepel a társaság: harminc éve fogja össze a kertbarátokat. Mit tart a szervezet legnagyobb eredményének?

– A legkiemelkedőbb, hogy ez a közösség 60 éve működik. Ami összetartja pedig nem más, mint a kert és annak olyan szeretete, amely a munkában is megnyilvánul. Hiszen lehet szeretni a kertet úgy is, ha oda csupán kiülök, és jól érzem magam, de a kétkezi munkával is szeretni kell azt, hiszen az ott elvégzett munka láthatóvá válik, és ez tovább élteti az embert. Emellett különböző barátságok jönnek létre, de ez nem éppen a szakmára vezethető vissza, hiszen van olyan tagunk, akinek nincs is kertje, csupán a balkonon nevelgeti a két három cserépben elültetett paprikáját, paradicsomját.

– Jelenleg hány taggal működnek, és mik tartoznak az elfoglaltságaik közé?

– A kör taglétszáma ingadozó, úgy 70–75 fő. Általában 28–30 összejövetelünk van egy évben. Minden esztendőben rendezünk metszési, majd ősszel termékbemutatót, pálinkamustrát, házikolbász és házibor-versenyt. Valamint vannak utazások is, amelyek javarészt szakmai kirándulások, bortúrák, de számos baráti találkozót is szervezünk. Ilyenek például a mostanság már sajnos egyre ritkább kertmustrák, amikor elmegyünk egymás kertjeit szemrevételezni. Emellett szoros kapcsolatot ápolunk nemcsak a szomszédos, hanem számos távolabbi település – például Debrecen, Miskolc, Pomáz, Edelény, Szentes és Orosháza – kertbarát köreivel is. A tavalyi évben pedig hagyományteremtő szándékkal szüreti mulatságot tartottunk az Árpád szállóban. Ide már olyanok is eljöttek, akik még nem kertbaráti tagok, de a jó hangulatú találkozón jelezték, hogy szeretnének csatlakozni a körhöz.

– Mi a tapasztalat, a mai fiatalok mennyire vannak tisztában, mi fán teremnek a gyümölcsök, vagy éppen hogyan is néz ki egy paradicsompalánta?

– Az utánpótlás témája nagyon fontos, nemcsak itt helyben, de országosan is. Éppen ezért örömmel üdvözöltük a Szlovák Általános Iskola új kezdeményezését, nevezetesen, hogy a közelmúltban önkormányzati támogatással iskolai gyakorlókertet rendezett be magának, melyet a tanulók nagy lelkesedéssel művelnek. Szarvas kis város, több mindenkinek van házi kertje. Ám egy nagyobb városban, ahol tömbházban laknak a gyerekek, valóban nincs képük arról, hogy az a paradicsom, amit az üzletben becsomagolva vásárolnak, igazából milyen módon és mennyi erőfeszítéssel jön létre. Az a lényeg, hogy az ifjúságnak megtanítsuk azt, hogy kétkezi munkával is lehet szeretni a kertet.

A város is elismerte a munkájukat

Mótyán Tibor elmondta, 1996-ban váltak önálló szervezetté, találkozásaik helyszíne azóta a szarvasi szlovák önkormányzat székháza. Abban az évben rendezték meg a Szlovák Általános Iskola udvarán az első Szilvanapot, amely azóta a település legnagyobb fesztiváljává nőtte ki magát. Továbbá több versenyen is sikerrel szerepeltek már. – Az év elején pedig a kör elnyerte a Szarvasért emlékplakett ezüst fokozatát is, amiért nagyon hálásak vagyunk – hangsúlyozta az elnök.