Tűzgömbök nyomában jártak: csillagvadászok a pusztában

A Perseus csillagkép felől érkező raj alaphelyzetben július 20. és augusztus 20. között majdnem egy teljes hónapon keresztül figyelhető meg. Az már előzetesen is tudható volt, hogy a hétfőről keddre virradó éjszakán potyognak a legszaporábban a meteorrajból származó csillagok. Idén azonban a telehold közeli állapot miatt éppen a tetőzéskor, ebben az időszakban nehezebben volt megfigyelhető a csillaghullás.

Az előzetesen alaposan körbejárt Bélmegyer-Fáspuszta végül hálás helyszínnek bizonyult, bár eleinte az égbolt igen szemérmesen rejtegette bájait. A Hold metsző fénye sok mindent eltakart, ki kellett várni, míg nyugovóra tért. Ez nagyjából 3 óra előtt következett be, égi kísérőnk legalábbis ekkor tűnt el a horizonton. Megjegyzés: az egy érdekes állapot, amikor az éjszaka kellős közepén olyan erős fények vannak, hogy az árnyékok láthatóvá, élesekké válnak.

Élesítettek azonban a srácok is: Ádám és Zoltán két-két géppel állt fel, míg László eggyel pásztázta a Tejutat. A napfelkelte a hivatalos előrejelzés szerint 4 óra 54 perckor volt várható, a rendelkezésre álló szűk időtávot okosan kellett kihasználni.

Ádám gépenként egy képet 30 másodperc alatt állított elő, így percenként két kép készült, ami azt jelenti, hogy egy óra alatt két géppel nagyjából 240 fotó készült el. Észak, Északkelet felé tájolt, nem sokat variált. Zoli és Laci esetében egy kép 15 másodperc alatt készült el gépenként, tehát percenként és gépenként négy kép készült, ami azt jelenti, hogy egy óra alatt mintegy 240 + 480 nyers fotó született. Zoli egyik kamerája folytonosan a Zenit felé nézett, a másikkal pedig sűrű átállásokkal operálva próbálta meg lekövetni a tűzgömböket.

Laci stabilan Északnyugatra célzott. Egy óra alatt öt fényképezőgéppel közel ezer kép készült, a nettó – kint töltött – hat óra alatt szüntelen kerepeltek a gépek. A szúnyogok hada sem volt rest, a vérszívók rá sem hederítettek a vastagon használt riasztószerre.

A meteorvadászat megfelelő előkészületek mellett és persze jó társaságban rendkívül szórakoztató elfoglaltság. Erre a műfajra nem csupán nyáron adódik lehetőség. Hazánkban évente több alkalommal is jelentkeznek meteorrajok. Példaként említhető, hogy októberben az Orionidák, novemberben a Leonidák, decemberben a Geminidák, januárban pedig a Quadrantidák meteorraj érkezik. Ezek akkor jelentkeznek, amikor a Föld áthalad egy olyan térrészen, ahol korábban egy üstökös elhaladt és az üstökös pályája mentén teleszemetelte a bolygóközi teret ezekkel a „kis porszemcsékkel”.

Jobbágy Zoltán felvételei:

Szent Lőrinc könnyei

Említésük kínai csillagászoknak köszönhetően az időszámításunk előtti időszakból származik. A Perseidák, amelynek szülőégiteste a Swift-Tuttle-üstökös volt, sok apró porszemcséből áll, melyek a földi légkörben nagy sebességük következtében felhevülnek és elégnek. A jelenség egyébként ma már nem olyan aktív, mint a kilencvenes években volt, viszont ez semmit sem von le az élmény értékéből, lenyűgöző látvány. Végezetül pedig tudni érdemes, hogy jellemzően akkor szokott sok hullócsillag lenni, amikor a forrás, a szülőüstökös mellettünk jár, ez legközelebb a 2100-as években történik majd meg.

Kapcsolódó tartalom:

Különleges égi látványban lehet részünk hétfőről keddre virradóan

Meteorvadászok várták a Perseidák érkezését a békési pusztában