Nem keresik a szilvát, olcsóbb is a gyümölcs

A magyarok tányérjára ritkán kerül szilva, szilvás étel, hiszen évente átlagosan csak 1,3 kilogrammot fogyasztunk el. Ifj. Nagy Ár­pád, a békéscsaba-mezőmegyeri Árpád Pálinka főzőmestere elmondta, a legtöbb szilvát a szeszipar vásárolja fel.

– A kereskedelmi célú szilvapálinkák készítése visszaesett a főzdékben – hangsúlyozta ifj. Nagy Árpád. – A népegészségügyi termékadó bevezetése 15–20 százalékkal drágítja a termékeket. Ez a bérfőzésre nem vonatkozik, mert azok az italok a párlatkategóriába tartoznak. Tavaly jó termés volt, és bevásároltunk a mostaninál is olcsóbb alapanyagból. Most az árdrágítás helyett inkább a felhalmozott pálinkakészleteket értékesítjük. A korai szilváknál a szárazanyag-tartalom idén elmaradt a szokásostól. Akik nem ritkították meg az ágakat, azoknál túlterhelt lett a fa, a gyümölcsök nem cukrosodtak, édesedtek be úgy, ahogy kellene. Mindez az ital illatában, ízében is megmutat­kozik.

Ifj. Nagy Árpád hozzátette, a bérfőzésnél 75–80 százalék a szilvapálinka aránya. Békésben ennek van a legnagyobb hagyománya, emellett a szilva kiegyensúlyozott, jó termésbiztonságú gyümölcs, az átlagosnál magasabb a cukortartalma és a kihozatala. Idén a közép- és késői érésű szilváknál érvényesülhet ez leginkább a pálinkákban.

Fabulya Attila okleveles pálinkabíráló, a Gyulai Pálinka Manufaktúra Kft. kóstolóházának vezetője hangsúlyozta, a békési, eredetvédett szilvapálinkának legalább 51 százalékban veres szilvát kell tartalmaznia. Nem véletlenül, ugyanis ennek a fajtának van a legnagyobb hagyománya Békésben.

– Amikor száz évvel ezelőtt Békésben az emberek jó része betelepült a tanyákról a váro­sokba, a kertekhez hasonlóan a házak elé, az utcára is két-három szilvafát ültettek – ecsetelte Fabulya Attila. – Időközben sokan rájöttek, hogy a veres szilvának visszafogottabb a karaktere, gyengébb az aromaszerkezete, és a kihozatalban is vannak jobb fajták. Így stanley-re, bluefrére, elenára, beszterceire váltottak. Előbbi kettő középérésű, utóbbi kettő késői érésű gyümölcs.

Fabulya Attila elmondta, ők is kevésbé alapoznak idén a kereskedelmi célú szilvapálinkák készítésére. A túlkínálat pedig annak is köszönhető, hogy a konzervipar – a második legnagyobb szilvafelhasználó – a korai fajtákat még nemigen vásárolta, a közép- és késői érésű szilvákra helyezik a hangsúlyt.

Lekvár- és dzsemkészítésre ma már kevés szilvát használnak az összes mennyiséghez viszonyítva. Bár találkozni rostos szilvalével és püré is készül a gyümölcsből – amit aztán tovább hasznosít az élelmiszeripar –, ezek nem jelentenek számottevő tételt.

A szarvasiak honosították meg

Ando György néprajzkutató, a Munkácsy múzeum igazgatója elmondta, 1722-ben telepítették újra a szlovákok Szarvast. Akkor ott még kötött, rossz talajok voltak, amelyek alkalmatlannak bizonyultak a gyümölcstermesztésre, kivéve az igénytelen, bőven termő szilvafákat. Ando György kitért arra, amikor 1753-ban Nyíregyházát alapították meg, Szarvasról sokan átköltöztek oda. A homokos talajon is a szilva jelentette a gyümölcsöknél a megoldást, és ezt a szarvasi­aknak köszönhették.

Rátérve a közelmúltra, a Fruitveb adatai szerint az uniós csatlakozást követő tíz évben felfutott a szilvatermesztés az országban, elsősorban az alacsony tőkeigény és a gépesít­hető betakarítás miatt, és 2015-re már megközelítette a nyolcezer hektárt a termőterület nagysága. Az utóbbi három évben azonban lejtmenetbe kezdett az ágazat, jelenleg 6600 hektáron termesztenek szilvát hazánkban. Az éves termésmennyiség 40 és 80 ezer tonna között ingadozik.