Erőss Zsoltról és életükről is mesélt a Hópárduc felesége

– A kötet Szilvi ötlete volt, és akkor született meg a könyvről szóló elképzelés, amikor a Family Magazin számára készített cikket rólam – árulta el a szép számú érdeklődő előtt megtartott beszélgetésen Sterczer Hilda. Révész Szilvia ennek kapcsán arról mesélt, hogy az említett interjú idején izgalommal érkezett meg Mogyoródra, ahol Hildáék háza található, hiszen oda jutott el, ahol a kiváló hegymászó, Erőss Zsolt élt. A találkozóra az újságírót elkísérte korábban lelkészként dolgozó férje is, és kiderült, hogy az eredetileg Fejér megyei Hilda már ismeri őket, hiszen Velencén járt abba a gyülekezetbe, ahol annak idején férje tevékenykedett.

– Az első pillanattól egy mélyebb beszélgetés alakult ki, könnyen tudtunk kapcsolódni egymáshoz – ecsetelték.

Sterczer Hilda elmondta, nem volt nehéz beszélni a megelőző évek nehézségeiről, bár újraélni a tragédiát sosem egyszerű. A gondolatok nem akkor születtek meg, már megfogalmazódtak benne.

– A kötet egy ötéves életciklus lezárása, összegzése is egyben. A könyvvel be tudok csukni egy szakaszt, ami mindig ott lesz velem, de már nem íródik tovább – fogalmazott. Szegfű Katalin kérdésére elárulta, hogy számára a legfontosabb újdonság más interjúkhoz képest az volt, hogy beszélhetett a hitéről, aminek nagyon fontos része volt abban, hogy átjutott a nehéz időszakon. A krízisben hívő pszichológusa volt legnagyobb segítségére.

Erőss Zsolt 2013. május ­20-án Kiss Péterrel együtt elérte a Kancsendzönga csúcsát, azonban a két hegymászó nem tudott visszaereszkedni. Május 22-én az expedíció vezetése eltűntnek nyilvánította őket, meghaltak. Erőss Zsolt a Hópárduc nevet egyébként azért kapta, mert megmászta a volt Szovjetunió mind az öt 7000 méter feletti csúcsát, és aki ezt megteszi, megkapja a címet.

Sterczer Hilda – aki maga is hegymászó – beszélt motiváció­jukról is.

– Aki elindul, annak az a célja, hogy megmássza a csúcsot, és élve hazajöjjön. Paradoxon, hogy a hazatéréstől éppen a csúcson vagyunk a legmesszebb – mondta. – Míg mások számára a komfortzónából való kilépést éppen a hegyek jelentik, a mászók a hegyekben vannak a komfortzónájukban. A magasban egyértelműek a szabályok, amelyeket ha nem tartunk be, akkor az az életünkbe kerülhet. Tiszta és egyértelmű minden. Ha Isten is úgy akarja, feljutunk, nincs bratyi. A hegymászás során a lét és nem lét határán vagyunk, olyan helyen, ahol már nincs emberi élet, s erőteljesen érződik, hogy létünk mennyire törékeny, hogy mindaz, amink van, egy pillanat alatt elveszíthető. Mégis mindenkinek tudnia kell, hogy nagyon szeretünk élni. Az élet maga kincs, amit azok éreznek igazán, akiknek ott volt a halál az életében.

A beszélgetésben szó esett arról, hogy a könyvben az olvasók megismerhetik Erőss Zsolt személyiségét, nemcsak a hegymászóét, hanem az emberét, a férjét, az édesapáét, aki számára nagyon fontos volt az otthoni nyugalom, az otthoni idill. Sterczer Hilda beszélt arról is, hogy hegymászóként miért tartotta fontosnak, hogy a Broad Peaken kitűzze a Jézus zászlót.

– Mindez arról is szólt, hogy Isten segítségével meg lehet csinálni azt is, ami totál képtelenségnek hangzik.

Ha tehetné, újra végigcsinálná

– Akkor is újra végigcsinálnám, ha tudnám, mi történik majd – szólt Erőss Zsolttal való kapcsolatának mélységéről Sterczer Hilda. – A legfontosabb dolgokat az életemben emberként és nőként is Zsolttal éltem át. Eljutottam a Kilimandzsáróra, a Himalájára, feleség, anya lettem.

Sterczer Hilda és Révész Szilvia a gyász feldolgozásáról is beszélt, szimbolikusan párhuzamot vontak a hegyről való lejövetellel, aminek részeként ugyancsak nagy utat kell megtenni, nem lehet csak úgy lefutni róla, túl lenni rajta.