Feleslegessé vált könyveket, apróságokat kínálnak a bolhapiacon

Hamarabb, hajnali fél kettőkor kellett volna kelnem, mint a Dobozról bejáró Szaszák Róbert piacfelügyelőnek, és akkor a fél hármas nyitáskor az ócskapiac teljes kínálata ott feküdt volna a lábam előtt.

Több ismerőstől hallottam, ha műszaki cikket, alkatrészt akarok venni, menjek ki a csabai piacra, és keressem a bolhapiaci soron Somogyvári Istvánt. Elsőre azonban még nem a vásárlás, hanem a terep feltérképezése vitt ki a bolhapiacra.

Szaszák Róberttel tettünk egy kört, aki elmondta, hajnali négyre már kipakolnak áruikkal az asztalokra, pokrócokra a használt cikkekre szakosodott „lomisok”. Azért nevezik így őket, mert mások számára már feleslegessé vált tárgyakat, régiségeket, könyveket, apróságokat kínálnak, többször cserélnek is. A napi helypénz minden megkezdett négyzetméter után háromszáz forint.

Az egyik legrégebbi zsibvásáros, Szappanos Zsolt már 23 esztendeje foglalkozik ezzel. Lényegében annyi ideig árul, mint ameddig ki-, majd összepakol. Ezernyi holmi található nála, és az egyik asztalán egy rádió szól folyamatosan.

,,Ez is eladó? – kérdeztem tőle. Azt válaszolta, nincs az a pénz, amennyiért elvihetném. A mosolyából láttam, hogy van azért olyan összeg, aminek nem tudna ellenállni.

– A rádió azért szól, hogy idevonzza az ócskapiac látogatóit – ecsetelte. – Ha pedig többen jönnek, nagyobb az esély, hogy nő a forgalmam. Elsősorban hagyatékokból adják ide a portékát. Nem akarják kidobni, de otthon már nem férnek tőlük. Általában ingyen megkapom, vagy a segítségemet a lomtalanításánál ezzel honorálják.

Zsolt asztalain jól megfér egymás mellett a hajcsavarókkal teli doboz és a táncoscipő, a műanyagtank és a villanyborotva. Ami működik, arra egy hét garanciát is ad, de több tárgyat az alkatrész miatt vásárolnak meg.

Kékegyi Mátyásné placcánál az lepett meg, hogy akkora diókat is kitett a pokrócra, amekkorát eddig még nem láttam. Erzsébet látva csodálkozásomat, hangsúlyozta, nemesített fajta, és ők is meglepődtek, amikor a fa ilyen nagy terméseket hozott a jaminai házuk kertjében. A nyugdíjas asszony le sem tagadhatta volna, hogy a férje órás, hiszen fali- és karórák szép számmal sorakoztak nála. – Meszeltünk otthon, és kihoztam azokat a könyveket, amiket már nem akartunk visszatenni – ecsetelte.

– Az unokák által kinőtt meleg ruhákat is kipakoltam, mert már nem tudunk mit kezdeni velük. Nyugdíjasként elüldögélek itt és sikerélményt jelent, ha valamit eladok.

Néha sikerrel alkudnak a vásárlók

Ha már ajánlották, Somogyvári Istvánhoz is elmentem. A nyugdíj mellett bolhapiacozik, és valóban rengeteg műszaki holmit hozott ki tegnap is. Kiemelte, sok mindent odaadnak neki, mert már nem használják. Huszonöt éve szerdánként és szombatonként kipakol a zsibvásáron, sokan már jó ismerősként üdvözlik. Vannak, akik elmondják neki, mire lenne szükségük, és általában sikerül rövid időn belül beszereznie. Bolhapiacról lévén szó, a vevők alkudnak is. Van, amiből enged, de sok esetben kitartja az árat.