Szinte a csőd széléről támadt fel a cipőgyár

A város egykor cipőgyártásáról és cipészképzéséről is egyaránt híres volt. Még talán elég sokan emlékeznek a méltán neves Endrődi Cipész Szövetkezetre

(ENCI), amely fénykorában nemcsak a hazai és a kelet-európai piaci igényeket elégítette ki, de még nyugaton és az ázsiai földrészen is megjelentek a cég termékei. Azonban mára már a cipészek szakképzése teljes mértékben megszűnt a megyében, de a gyártás, köszönhető a Turul Cipő Kft.-nek, máig fennmaradt.

Az ENCI leépülésével és megszűnésével egy időben számos cipőipari vállalkozás próbálta a piacon keletkező rést betölteni. Közöttük volt Hunya István is, aki korábban műszaki tanárként a leendő cipészeket oktatta a helyi szakközépiskolában, s aki 1986-tól kezdődően különböző formákban működtette tevékenységét a cipőkészítés nyomvonalán, majd 1997-ben Turul Cipő Kft. néven jegyeztette be cégét.

– A 90-es években többek között szlovák és orosz exportra dolgoztunk, ezekben az időkben 150-180-an dolgoztak a társaságnál. Majd németeknek bérmunkában készítettük a lábbeliket. Erre azért volt szükség mert a 90-es évek végén bejöttek a kínai cipők, valamint liberalizálták a nyugat-európai behozatalt is, így szabad utat kaptak az országba a német, olasz és spanyol lábbelik, vagyis folyamatosan veszítettünk el piacokat. 2001-ben a német kapcsolat megszakadt, mivel akkori partnerünk Romániába helyezte át gyártását, ahol akkor lényegesen olcsóbban vállaltak bérmunkát. Itt maradtam 180 alkalmazottal, megbízás nélkül. Majdnem tönkrementünk – idézi fel a kezdeteket Hunya István, a Turul Cipő Kft. ügyvezetője.

A társaság mondhatni mentőöveként 2003-ban jött képbe az egyik hazai, kényelmi lábbeliket forgalmazó márka, akivel azóta is szoros az együttműködés. Olyannyira, hogy a gyomaendrődi cég látja el a hazai piacra készülő Batz lábbeliket, köztük az egyik legismertebb modelljüket a klumpát is.

– A Batz lábbelik esetében, legyen szó papucsról, szandálról, klumpáról vagy divatlábbelikről, a tervezési folyamatok és a modellfejlesztés is a mi hatáskörünkbe tartozik. Jelenleg mintegy húszféle modellről beszélünk, négy-ötféle színváltozatban. Saját kereskedelmi célra is készítünk cipőket, ám ez az össztermelés mintegy tíz százalékát teszi ki. Ez szintén kényelmi, komfort cipők gyártásából áll. Emellett dolgozunk színházaknak, kosztümös darabokhoz korabeli lábbeliket, lovaglócsizmát, katonai bakancsokat készítünk, valamint egyre több egyedi tervező keres fel bennünket, hogy valósítsuk meg az elképzeléseiket. Ennek kapcsán a gyomaendrődi üzemből kerültek már ki vegán cipők, amelyek gyártásánál nem használunk állati eredetű összetevőket. Mosható, lélegző, jó minőségű szintetikus bőrből készülnek, amelyeknek jó a nedvszívó és légáteresztő képessége. Itt ugye még arra is ügyelnünk kell, hogy a ragasztó ugyancsak kizárólag növényi alapanyagokból legyen – hangsúlyozta Hunya István.

Ám itt még nem merül ki a lábbelikészítés repertoárja, hiszen a felsoroltakon kívül népművészeti csoportoknak, többek között táncosoknak is készítenek fellépőcsizmát, cipőt, évente mintegy kétezer párat. Továbbá munkavédelmi jellegű lábbeliket is vállalnak, ezek elsősorban az egészségügyi dolgozók körében kelendők.

Cipész manapság már alig van, pedig nagy az igény munkájukra

A cég éves kapacitása kétszáz- ezer lábbelire terjed ki, jelenleg 110-en vesznek részt a folyamatokban. 2015-ben egy fejlesztésnek köszönhetően kibővítették a sportcsarnok melletti, mintegy 1500 négyzetméteres területet, ennek kapcsán az ipari parkban egy új, 800 négyzetméteres gyáregység épült, ahová a szabászat és a cipőfelsőrész-készítés került. A Szabadság téri telephelyen pedig maradt a modelléria, a talpalóműhely, a raktárak és a központi irodák.

– A munkafolyamatok nagy része élőmunka-igényes. Úgy 10-15 éve a cipészszakképzés megszűnt. Szakember hiányában mi képezzük ki a munkavállalókat egy-egy reszortra. Komplett cipész már nem nagyon létezik – fogalmazott Hunya István.