Kétszáz esztendős bútort ajánlott fel

Liska András, az Erkel Ferenc Múzeum szakmai vezetője elmondta, többféle, ajándékozást eredményező motiváció létezhet.

– Az egyik alapvetően az, hogy az illető család birtokában lévő régi tárgyaknak olyan személyes vagy történeti vonatkozásai vannak, ami alapján a tulajdonosok úgy ítélik meg, inkább múzeumban lenne a helyük – fogalmazott.

– A másik, ennél némileg praktikusabb ok, amikor olyan régi tárgyak kerülnek elő, amelyek a háztartásban már nem használatosak, és mondjuk, költözködéskor nem tudnak velük mit kezdeni. A tulajdonosok azonban felismerik, hogy ezeknek esetleg történeti értékük lehet, és felajánlják a közgyűjtemény részére. Jelen adományozás kapcsán ez utóbbi esetről beszélhetünk. A tulajdonos azzal kereste meg az immár 151 éves intézmény munkatársait, hogy a bútoroknak nem találnak helyet az általuk vásárolt házban, de, ami ennél is fontosabb, hogy látták, igazán régi darabok, és felmerülhet a múzeumi célra való felhasználás. Mint Rácz László kiemelte, nem gondolt az értékesítésre, rögvest az adományozás mellett döntött.

Liska András hangsúlyozta, betalált a dolog, mert raktározási hiányosságok miatt viszonylag kevés nagyobb tárgyat, illetve bútort tudnak elfogadni, de ez esetben kiugróan jó minőségű, a XIX. század második feléből eredeztethető berendezési tárgyakról van szó.

Bár az adományozó előtti tulajdonosokról és a tárgyak történetéről keveset tudni, az azonban bizonyos, hogy korábban egy asztalosmester volt a tulajdonos, aki nagy figyelmet fordított az állagmegóvásra. A bútorok sokáig egy belvárosi ingatlanban voltak használatban, a házat a berendezési tárgyakkal együtt vásárolták, ezután történt meg a felajánlás.

A felajánlások egyébként nem számítanak egyedieknek, hiszen legutóbb Pius atya, alias Major György, debreceni Domonkos-rendi szerzetes ajánlott fel három Kohán-grafikát. Az atyának azért esett a választása a gyulai Erkel Ferenc Múzeumra, mert, mint fogalmazott: a múzeum által kezelt, háromezres darabszámot meghaladó képzőművészeti gyűjtemény „jó kezekben van”.

Érdemes jobban belemélyedni a történetbe, hiszen a Cseresznyés János történész és Major György közötti találkozó alkalmával a történész olyan értékes információkat rögzített, melyek kevéssé ismert részleteket tárnak fel a képzőművész életéből és a hódmezővásárhelyi születésű atya gyermekkorából is. Kohán György szoros barátságot ápolt Major György szüleivel. A művész számos alkalommal járt a Major család hódmezővásárhelyi lakásában. – Aki Gyuri bácsit kereste, nálunk tette először – mesélte az idős szerzetes.

Több értékes tárgy érkezett

Érkeztek más érdekes felajánlások is. Az újszászi Czapkó Róbert családjával járt az Almásy-kastélyban, és az emeleti térben, a nemesi életmódot bemutató szakasznál látott egy vadászjegyet. A dokumentum vadászati bérletként szolgált és névre szólóan állították ki. A kastély látogatója hozzátette, édesapja, Czapkó János 2017 októberében hunyt el, és ráhagyott sok más mellett egy eredeti vadászati jegyet is, amit 1879. november 5-én állított ki a megyei törvényhatóság. A kiváló állapotú, vadászatra jogosító jegy 12 forintba került, 1879 december 31-ig szólt az érvényessége, és Bányai Imre részére állították ki. S még folytatódik a sor: korábban Haász Ferenc (Gyula) egy színezett litográfiát és egy színes papírnyomatot ajánlott fel a múzeumnak. Thorma János Az aradi vértanúk színezett litográfiáját és egy ismeretlen művész Az ifjú I. Ferenc József és Sissi kettős portréjának színes papírnyomatát, de az ország több részéről is érkeztek tárgyak a városba.