Aranykoszorúval ismerték el a csabai cukrászmestert

Már az általános iskola hatodik osztályában eldöntöttem, hogy cukrász szeretnék lenni. Nagyon tetszett, ahogy a szüleim, és a nagymamám sütötte a süteményeket, a kalácsot. Emlékszem, én is mindig segítettem nekik, így mire pályaválasztásra került a sor, eldöntöttem, biztosan cukrász leszek – mesélt a kezdetekről az aranykoszorús mester. Rajki István 1981-ben mestervizsgázott, pár évvel később pedig kiváltotta az iparengedélyt, és magánzóvá vált.

– Miután megnősültem, Medgyesegyházáról Békéscsabára költöztünk, a szomszédunkban pedig volt egy maszek cukrász, hozzá jártam a munka mellett kisegíteni. Végül annyira megtetszett ez az egyéni életstílus, hogy amikor ő nyugdíjba ment, és felajánlotta nekem a műhelyét, hogy nem-e próbálnám meg a „maszekolást”, azonnal igent mondtam. Kezdetben másodállásban csináltam, ez elég fárasztó volt, később magánzó lettem, teljes munkaidőben. Építettem egy saját műhelyt is, amit folyamatosan bővítettem, fejlesztettem, hogy megfeleljen mindig a kor követelményeinek – részletezte Rajki István.

Elmondása szerint nem volt egyszerű a kezdet, akkoriban még nem jó szemmel nézték a magánzókat, de közben egyre jobban belejött a vállalkozói létbe, sőt elkezdett tanulókkal is foglalkozni. Ma is vannak, akik nála tanulják a szakmát, jó néhány iskolával áll kapcsolatban, tanulói pedig eredményesen szerepeltek az évek során több megmérettetésen is. Sőt, van olyan cukrász, aki nála végzett és ott is maradt: Rajki István cukrászüzemének vezetője egy olyan volt tanulója, aki húsz évvel ezelőtt kezdte nála az alapok elsajátítását. Jelenleg egyébként tíz fő dolgozik a vállalkozásában.

– Ezt a szakmát őszintén, szívvel kell csinálni, teljes odaadással, becsülni az anyagot, amit kézbe veszek, mert ebből készítem a terméket. Az állandó minőség nagyon fontos, az, hogy pontosan, precízen készítsük el a dolgokat. És hát önfeláldozás is, mert például amikor más ünnepel, akkor mi cukrászok dolgozunk, például húsvétkor vagy karácsonykor, és hétvégén is – ecsetelte szakmája részleteit Rajki István.

A cukrászmester az elismerésre nem számított, de úgy fogalmazott, nagyon örült neki, amikor az iparkamara megkereste; egyfajta erkölcsi megbecsülésként élte meg a neki adományozott kitüntető címet.

Rajki István beszélgetésünk végén még kérésünkre utánaszámolt: összesen több mint száz tanuló végzett nála, akik elmondása szerint, szerte az országban és külföldön is a szakmával foglalkoznak. – Igyekeztem, és igyekszem most is úgy tanítani őket, hogy tisztességgel, becsülettel sajátítsák el a szakmát, és próbálom rábeszélni mindegyiküket, hogy itthon boldoguljanak, hiszen itt születtünk, ez a hazánk, magyarok vagyunk – zárta gondolatait az aranykoszorús mester.

Lesz, aki tovább viszi a szakmát

Rajki Istvánnak két lánya van, egyikük közgazdász, másikuk cukrász lett. Elmondása szerint utóbbi fogja átvenni a vállalkozását, ha ő majd a háttérbe vonul. – A mai világban sokszor hallani, hogy nem csinálja a gyermek a szülei vállalkozását, nálunk szerencsére ez megoldódott.

Folyamatosan képezzük magunkat, a lányommal együtt eljárunk szakmai tanfolyamokra, igyekszünk elsajátítani az új dolgokat is minél jobban, de persze megtartva a régi hagyományokat – részletezte az aranykoszorús mester.