Hetvenöt éves lenne, de sosem létezett a Vésztői Köztársaság

A második világháborús előzményekről, a település „felszabadításáról” tudni kell, hogy az időjárási körülményeket kihasználva – napok óta esett és köd volt – 1944. október 6-án hajnalban kezdődött meg a szovjet támadás, délután érkeztek meg az akkor 11 ezer lelkes nagyközségbe az első harckocsik, és estére biztossá vált, hogy szovjet páncélosok állomásoznak Vésztőn.

Márki-Kira Mihály szakdolgozatában azt írta: a régi közigazgatási apparátus tagjainak döntő többsége elmenekült Békés megyéből, Vésztőt is elhagyta a főjegyző és a csendőrség a tehetősebb családokkal együtt. Nem meglepő, hogy problémák akadtak a közrenddel, az elhagyott lakásokat, boltokat, javakat – a lakosság jelentős részvételével – kifosztották, elhordták.

A helyi szovjet parancsnokok felszólították a helyben maradt tisztviselőket, hogy dolgozzanak, így többek között Tóth Petrovszky Géza – volt adóügyi jegyző – is visszatért a vésztői községházára, hogy az újjáalakuló megyei közigazgatás összekapcsolódhasson a településivel. A megyei, járási és községi közigazgatás megszervezésével a szovjetek Csige Varga Antalt bízták meg, alispánként.

Ekkoriban tűnt fel és sétált be a vésztői községházára Rábai Imre. Annyi bizonyos, hogy október 6-án – amikor Vésztőre megérkeztek a szovjet csapatok – nála gyülekeztek a baloldali vésztőiek, egyes elképzelések szerint felkérték, hogy tegyen rendet és intézze a helyi ügyeket. Nem sokkal később Vésztőn megalakult a kommunista pártszervezet, aminek ő lett az elnöke.

Rábai Imre átvette a községházán a levelezést Tóth Petrovszky Gézától, és hangoztatta, hogy nem kötelező érvényű az, amit Csige Varga Antal alispán kér tőlük. Tanácselnök aláírással azt írta Csige Varga Antalnak, hogy értesíti, miszerint Vésztőn a közigazgatási tevékenység kizárólag a nép érdekeinek megfelelően történik, és a rendeleteket és törvényeket csak akkor és annyiban hajtják végre, ahogy azt a nép érdeke kívánja.

– Mi önállóak vagyunk, nem tartozunk senkinek sem felelősséggel, majd arra válaszolunk, amire akarunk! – egyes visszaemlékezések szerint ilyet is mondott Rábai Imre egy alispántól kapott levél kapcsán, igaz, erről nem maradt fenn dokumentum. Miközben a kisgazdák és a szociáldemokraták is munkához láttak és elkezdtek szerveződni, a kommunista Rábai Imre sem tétlenkedett, létrehozta a helyi polgárőrséget, aminek tagjai a bizalmasai, rokonai közül kerültek ki.

Az általános szegénység és a közhangulat miatt történtek olyan intézkedések is, amelyeket a megyei elöljáróság vagy éppen a megyei pártvezetés nem nézett jó szemmel. Az éhínség és a vésztői nép nyomására többször osztottak szét úgy javakat, hogy az nem állt Rábai Imre és társai jogában – írta Márki-Kira Mihály. Gabonát, vetőmagot, lisztet osztottak, elhagyott lakásokat utaltak ki, széthordták a zsidó javakat, erdőrészeket vágtak ki, hogy elláthassák tüzelővel a lakosságot.

1944 végén pártok közötti értekezletet tartottak, és a községi tanács nemzeti bizottságként alakult meg – aminek elnöke Rábai Imre volt –, és ez vette át a községi képviselő-testület egykori helyét, egészen az 1945-ös újjáalakításig. Ám Vésztő közigazgatása továbbra is hagyott kivetnivalót Csige Varga Antal és Szobek András – a megyei kommunista párttitkár, a későbbi főispán – számára is.

1945 elején úgy döntött a megyei pártvezetőség és a megyei közigazgatási vezetőség, hogy – a többszöri megkeresés és elbeszélgetés ellenére is – önkényeskedő Rábai Imrét el kell távolítani. Gyulára hurcolták, majd onnan a szeghalmi Kárász-kastélyban felállított internálótáborba került. További büntetést nem kapott, szabadon bocsátották. Hazatért Vésztőre, és egy ideig aktív is volt.

1945. február 10-én megtartotta Vésztő képviselő-testülete első ülését, a pártok megállapodtak, hogy a 40 tagú grémiumba kik kerülnek be – ebben helyet kapott a kommunisták részéről Rábai Imre is. A férfi részt vett az 1945-ös üléseken, a nemzeti bizottság elnöke volt, sőt az aratási ünnepen ő tartotta a fő beszédet, ő szegte meg a kenyeret és kínálta meg a szovjet parancsnokokat. 1945 végéig, 1946 elejéig töltött be tisztségeket, ám később – vélhetően egyes szabálytalanságok miatt indult eljárások folytán – eltűnt a községházáról, eltávolították a közügyektől.

Nem engedték be a párttitkárt

Egy 1961-es írásában Szobek András, a megyei kommunista párttitkár úgy emlékezett vissza az 1944 őszi eseményekre, hogy nehézségeket okoztak a baloldali elhajlások is, Vésztőn külön kommunista köztársaságot alakítottak. Nem engedtek más pártot szervezni, csak a kommunistát, nem akarták elismerni a központi irányítást. A település határában fegyveres őr állította meg, kérte az igazolványát. Az őr ezeket nem fogadta el, azzal, hogy Vésztőre csak a köztársasági elnök, Rábai elvtárs engedélyével lehet bemenni.

Egyes elbeszélések szerint nyolc nyelven beszélt

Rábai Imre 1897. május 28-án született Vésztőn. Az első világégés után belépett a Vörös Hadseregbe testvérével, Károllyal együtt. Mindketten részt vettek a borosjenői harcokban és későbbi hadjáratokban is, egészen 1919 júliusáig. A román csapatok kivonulásáig a fővárosban, majd Vésztőn bujkáltak.

Aztán Romániába menekült, majd 1922-ben Bulgárián keresztül Törökországba ment, ahol egy vasútépítkezésen dolgozott. Tíz évet töltött Törökországban, aztán négy évre Dél-Amerikába vándorolt és 1936-ban tért haza; Budapesten, majd Vésztőn telepedett le. Egyes elbeszélések szerint nyolc nyelven beszélt.

Feleségével, Tóth Linával – akit egy dokumentum szerint 1952-ben vett el – a Bartók Béla út 32. szám alatt telepedtek le, egy vendéglőt üzemeltettek 1945 után. A Vésztői Köztársaság „bukása után”, de inkább 1946 elejétől visszavonult, egyes elbeszélések szerint gyakran kijárt a Sebes-Körösre halászni. 1970-ben, 73 évesen hunyt el.

Mindennap micisapkában és buggyos nadrágban járt

A Vésztői Köztársaság sohasem létezett, egy 1945 őszén, a választási kampány során írt cikk miatt került be a köztudatba és vált a visszaemlékezések részévé – ­ismertette Márki-Kira Mihály. A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapjában, a Kis Újság 1945. október 14-ei számában jelent meg egy írás Futó Dezső tollából Magyar Királyi Vésztői Tanácsköztársaság címmel. Mivel országos lapról volt szó, az egész országban elterjedt a hír.

A cikk szerint Vésztő 1944 őszén önálló állammá kiáltotta ki magát. A köztársaság elnökéről, Rábai Imréről pedig azt írták, világot látott ember, megfordult Amerikában és Afrikában, az emberevők között is. Megjegyezték Rábai Imréről: mindig micisapkában és buggyos nadrágban jár, és hogy tiszta aranyból van a felső fogsora. Sőt, azt is írták, hogy Vésztő megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Szeghalommal, és hadat üzent Gyulának.