Példaértékűen készülnek Szarvason a szúnyoginvázióra

Babák Mihály, Szarvas polgármestere elmondta, az önkormányzat a tavalyi évben vásárolt egy ködösítőeszközt, egyelőre a hagyományos, jogszabályokban előírt szúnyoggyérítéssel néznek az idei évnek elébe. Ugyanakkor érkezett egy javaslat arra vonatkozóan, hogy fecskék, denevérek telepítésével is hatékonyan felléphetnének a vérszívók ellen, ezért megvizsgálják az alternatív szúnyoggyérítési lehetőségek körét is.

Hozzátette, a testület az ügyrendi, közbeszerzési, turisztikai és környezetvédelmi bizottságot bízta meg a kérdéssel, amely az elkövetkező hónapokban alaposabban körbejárja a témát.

Megkeresésünkre a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője, Orbán Zoltán elmondta, Magyarországon nincs még arra példa, hogy települési szinten ilyen projektet hozzanak létre, ez idáig Szarvas mellett egyedül Szentesről keresték meg ez ügyben.

– A szúnyogok (és más repülő rovarok) elleni biológiai védekezés ebben az esetben arról szól, hogy két állatcsoport – a denevérek és a fecskék – védelmét, illetve a megtelepedését kellene előtérbe helyezni. Ennek során a településen vagy annak határában szükséges létrehozni kettő vagy négy lábon álló, fából készült „denevérházakat”. Ezeknek a ládáknak az alja nyitott, belül pedig megfelelő kapaszkodórekeszek várják az állatokat, hogy többszázas, sőt akár -ezres nagyságrendben be tudjanak költözni. Onnan pedig éjszakánként kirepülve egyenként akár több ezer szúnyogot is megfoghatnak – részletezte Orbán Zoltán.

Hozzátette, a madarak – amelyek nappal tudnak hatékonyak lenni – esetén hasonló az eljárás. Ennek során „fecskehoteleket” hoznának létre a településen belül, óvodák, iskolák udvarán, önkormányzati intézmények előtti zöldterületen, parkok nyílt részén. A védekezés harmadik lábazataként a szakember azt tartaná hatásosnak, hogy az önkormányzatok ne vegyék igénybe a kémiai szúnyogirtási módokat.

Orbán Zoltán elmondta, a denevér- és fecskelakások akár hulladékanyagból is elkészíthetők, így lényegesen kevesebbe kerülhetnek, mint a vegyszeres gyérítés. Ám az elsődleges előnyük a környezetvédelemben rejlik.

– Míg Nyugat-Euróbában 98 százalékban biológiai, 2 százalékban kémiai védekezést folytatnak a vérszívók ellen, addig hazánkban ez az arány fordított, amely embertelen mértékben környezet- és természetszennyező. A vízbázisba bekerülve ezek az anyagok az emberi szervezetre is károsan hatnak. Másrészt nemcsak célzottan a szúnyogokat, hanem minden rovart elpusztítanak. Míg a néhány évvel ezelőttig használt szereknél 1000 elpusztított rovarból csak egy volt szúnyog, addig mostanra valamivel jobb a helyzet: a jelenleg bevetett, mondernebbnek mondható szerek használatával 100 elpusztult rovarból kettő a szúnyog. A maradék 98 között vannak a beporzók is, elsősorban a vadon élő méhek. Összességében a környezetre, az emberre és a természetre gyakorolt hatása miatt a kémiai irtás minden formája vállalhatatlan – fogalmazott Orbán Zoltán.

Hozzátette, akár Szarvason, akár Szentesen, ha megegyezést követően egy-két hónapon belül elindítanának egy kísérleti projektet, akkor a megfelelő tervezés és előkészületek után jövő ilyenkor már az új lakások fogadhatnák a denevéreket és a fecskéket. Mindez a szúnyogok és a repülő rovarok elleni biológiai védekezésben nemzetközi szinten is példaértékű kezdeményezéssé válhatna.

A lakosság önállóan is segíthet

Az elmúlt közel két évtizedben legalább megfeleződött a hazai fecskeállomány, közölte az MME. Csak 2010 óta minden augusztusban mintegy kétmillió példány hiányzik Magyarországról. A szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy az önkormányzatok mellett a kertvárosi és társasházak lakói is elősegíthetik a madarak, denevérek szaporodását.

Felújítási munkálatok után például mesterséges fecskefészkeket, denevérodúkat lehet kihelyezni. A fecskék potyogó ürüléke sem okozna gondot az úgynevezett fecskepelenka kihelyezésével, amely felfogja a piszkot.