A 19. századi majálisokat idézték meg Gyulán

– A kezdeményezéssel szerettük volna feleleveníteni a régi korok majálisát – tudtuk meg Nagy Adrienntől. Az Erkel Ferenc Nonprofit Kft. néprajzos-muzeológus szakembere elmondta, a 19. századi polgárság előszeretettel tett kirándulásokat a szabadban az év ezen időszakában. Május 1-je egyébként 1890 óta számít a munka ünnepének. Azt megelőzően a hétvégéken az említett kikapcsolódás volt a fő időtöltés.

– A májust és a júniust is jellemezték a piknikek, a szabadtéri programok, játékok. A majális pedig akkoriban inkább egyfajta tavaszünnepnek számított – ecsetelte a szakember. – Ezt hoztuk vissza egy kis időutazás keretében. A Ladics-ház udvara ehhez kiváló helyszínül szolgált az ott található kerti pavilonnal. Az építményt feldíszítettük, a család hagyatékából származó műtárgyakat, így például herendi és egyszerűbb porcelánokat, tálakat, tányérokat is elhelyeztük az asztalon.

Nagy Adrienn hangsúlyozta, mindezzel egy kicsit arra is szerették volna ösztönözni a kényszerű otthonmaradás közepette az embereket, hogy ha nagyobb társaságban nem is, de legalább családi körben színesítsék hasonló módon a közelgő ünnepet.

A néprajzos-muzeológus kérdésünkre szólt arról, hogy a Ladics família a majálist általában a család Gyulaváriban található tanyáján töltötte.

– Szinyei Merse Pál festménye kiválóan szemlélteti, illusztrálja az események hangulatát, a kötetlen piknik pillanatait – tette hozzá. – Ladicsék, de általában a főúri, polgári rétegek a reggeli órákban lovas kocsikkal mentek ki a helyszínre, ahova olyan előzetesen elkészített ételeket vittek magukkal, amit viszonylag könnyen el lehetett fogyasztani. Hideg sültek, pástétomok, nem krémes, nem ragadós sütemények, gyümölcsök szolgáltak elemózsiául. Természetesen a finomságokat a cselédek készítették el. A majális általában egész nap tartott, a fiúk tekézhettek, előkerült a kártya, ahogy egyébként a Ladics-ház kerti pavilonjából sem hiányozhatott szerdán a pakli, de olyan történeti érdekességek is díszítették a dekorációt, mint egy-egy korabeli szódásüveg vagy a piknik elmaradhatatlan kelléke a kosárka.

A Ladics-család egyébként nem csak szűk körű családi majálisokon vett részt, de nyilvános ünnepségeken is, például iskolai vagy különböző körök, egyletek által szervezett eseményen is.Egykori otthonuk polgárház, amely a 19. század elején épült barokk stílusban, jegyzői lakásként. A hagyományőrző családban öt generáción át megmaradtak az életmódjukat tükröző bútorok, tárgyak, öltözékek s a szellemi életükről tanúskodó emlékek.

A Ladics család hagyatéka, a maga nemében egyedülálló történeti forrása és dokumentuma, a vidéki polgárság életének a dualizmus kori és a két világháború közötti Magyarországon.