Számos kihívást rejt a távoktatás Békéscsabán

Fazekas Attila, a Szeberényi Gusztáv Adolf Művészeti Szakgimnázium vizuális és környezetkultúra szakos tanára hírportálunknak elmondta, a művésztanárok folyamatosan, óráról órára küldik a feladatokat a diákoknak.

– Hoztunk egy olyan szabályt iskolai szinten, hogy legkorábban a leendő óra előtti délután és legkésőbb a tanóra előtt egy órával kell eljuttatni a feladatkiírást. Ennek az volt a célja, hogy ne zúduljon minden egyszerre a gyerekekre. Arra is próbálunk figyelni, hogy a kiadott feladatok körülbelül ugyanannyi idő alatt legyenek megoldhatóak, mint „élőben” – emelte ki az iskolai tanár.

Meglátása szerint a jelenlegi helyzetben a tanulás komoly akaraterőt, önfegyelmet igényel, mert a társak és a tanerő ösztönző jelenléte most hiányzik a fiatalok mellől. Pedig a pedagógus szerint ebben az életkorban is nagyon fontos a napi rutin, egy kialakított ritmus megléte, amit most maguknak kell megoldaniuk a tanulóknak.

– Viszont a digitális kommunikáció nem jelent gondot egyik oldalról sem, a jól bevált csatornák működnek, és segítik a távoktatást. Sokan új, erre a feladatra kifejlesztett alkalmazást használnak. A diákok zöme lelkiismeretesen és szorgalmasan tanul, dolgozik, rajzol.

Sőt, a mi rajzos-művészetis képzésünk esetében egy kis önállóság vagy önmagára utaltság egy bizonyos ideig nem is árt – részletezte Fazekas Attila. Egyúttal elárulta, kollégáival együtt próbálnak mindennap olyan inspiráló feladatokat megfogalmazni, amelyek már megalapozottak, hogy csak olyan fogalmakkal, technikákkal kelljen foglalkozniuk a diákoknak, amelyek nem ismeretlenek a számukra.

Az iskola tanára, Megyeri-Horváth Gábor szerint is a személyes találkozás hiánya jelenti a legnagyobb kihívást a diákok és az oktatók számára. A pedagógus elmondása alapján a járványveszély rengeteg plusz napi feladatot hozott.

– Egyedül nevelem a most negyedikes kislányomat, így kilenctől délig neki segítek a tanulásban, majd miután megfőztem az ebédet, elkezdem saját diákjaim oktatni – árulta el a művésztanár, akinek jelenleg nyolcvanhat tanítványa van, így gyakran csak éjfélkor tudja lecsukni a gépét. – Művészettörténetet, rajzot, festészetet, szakmai elméletet, anyagismeretet tanítok. Természetesen minden tantárgynak megvan a maga tanmenete, ahogyan fel kell épülniük. A művészettörténet esetében például legutóbb a reneszánsz művészetet vettük. Minden diákomnak kiírtam és elküldtem a korszak jellemzőit, illetve valamennyi nagy mesternek az életútját.

S mint mondja, a gyakorlati órák esetében a tanítványoknak sokkal nagyobb szüksége van a mesterére.

– A perspektívát vagy egy portré készítését a diák nem tudja a könyvekből megtanulni, ahhoz szükség van a pedagógus kéznyomára, segítségére. Sajnos azonban a személyes gesztusainkkal való tanítás az interneten keresztül nem lehetséges – hangsúlyozta.

Tapasztalatai szerint a diákok nagyon lelkesek és mernek kérdezni, a kötelező feladatok mellett pedig kollégáival együtt igyekszik számukra olyan munkákat kiadni, amelyek kapcsolódnak a kialakult helyzethez, hangulathoz, és amelyekből nagyon szép és sokatmondó megfogalmazások születnek.

– Sokan vissza szeretnének menni az iskolába, újra szeretnék látni egymást. Szinte tapintható, hogy mennyire fontos számukra az együttlét. Nagyon szép és elmés munkák születnek hétről hétre arról, hogyan dolgozzák fel ennek hiányát – árulta el Megyeri-Horváth Gábor.