2020.05.10. 07:20
A múltban is dúltak járványok a megyében
Az elmúlt évszázadokban több súlyos járvány is pusztított Békés megye területén. 1738 és 1740 között a pestis, 1831-ben a kolera, 1918-tól pedig a spanyolnátha tizedelte a lakosságot. A tragikus eseményeket dr. Erdész Ádám, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárának igazgatója segítségével idéztük vissza.
Dr. Erdész Ádám elmondta, a török háborúkkal behurcolt pestis megyéről megyére terjedt. 1738 májusában megyénkben is megtették a szükséges óvintézkedéseket. Strázsák álltak őrt a települések határában, és csak jó passussal, útlevéllel mehettek be az érkezők.
Minden héten megvizsgálták a pusztán lévő szállásokat, és a gyanús, illetve ismeretlen embereknek a vármegyét azonnal el kellett hagyniuk. Az óvintézkedések azonban nem tudták feltartóztatni a járvány terjedését. Június 15-én Gyulán, július 1-jén Csabán, szeptember 15-én Békésen ütötte fel fejét a betegség. Utóbbi helyen mintegy 200-an felzendültek azok ellen az intézkedések ellen, amelyek szerint a betegeket családjuktól elválasztva vesztegzáros házakba zárták, és a halottakat egyházi szertartás nélkül temették el.
Végül a megye katonákat és 118 gyulai, csabai, valamint berényi fegyverest küldött ellenük, majd az engedetleneket és lázítókat elfogták.
Mintegy hatezren haltak meg pestisben, Szarvason volt a legkevesebb áldozat
A járvány a megyében csak 1740 elején szűnt meg, összesen 6648-an haltak meg, legtöbben a két Gyulán, összesen 1308-an, utána Békésen 1185-en. Csabán 169-en és Berényben 68-an. Endrődön 29-en vesztették életüket. Legkevesebb áldozatot, mindössze 18-at Szarvason szedett a járvány. Az eredményes védekezésben nem kis része volt a település tudós evangélikus papjának és a szigorú, helyi körülményekhez igazított védekezésnek.
1831-ben jött a kolera, azok fertőztek, akiktől a védelmet várták volna
A nádor 1831. július 1-jén kelt rendeletével értesítette a megyét, hogy a Mármarosból Szolnokra sót szállító szekeresek behurcolták a napkeleti epekórsághoz hasonló nyavalyát, és elrendelte a katonai kordon felállítását. Az alispán már 3-án előírta az Ér, Berettyó és Tisza vizeinek vidékére nézve Kunszentmártonig kialakított záróvonal védelmét. Paradox módon azonban azok hozták a fertőzést, akiktől a védelmet várták. Július 9-én a Kecskemétről érkezett 45 főnyi ulánus katonaság tagjai közül kettő még aznap 6 óra tájban a kolera tüneteit kezdte mutatni. Az egyik másnap, a másik harmadnap meg is halt. Erre a hírre a kordont Gyomától Csorváson át a csongrádi határig terjedő vonalra helyezték át. 13-án azonban a szentetornyai pusztán levő Lebuki csárdában hárman megbetegedtek, és harmadnap meg is haltak. Orosházán július 23-áig kilencen hunytak el. Csabán július 25-én lépett fel a betegség. Gyulán augusztus 3-án jelentkezett a kolera. Békésen augusztus 4-ig már öt koleragyanús beteg halt meg. Tarcsáról augusztus 5-én jelentették az első megbetegedést. Füzesgyarmaton pedig augusztus 14-én kezdődött a járvány.
Az orvosok tehetetlenek voltak, fűszeres bor fogyasztását tanácsolták
A házakat, ahol betegeket találtak, lezárták, onnan nem jöhetett ki és be sem mehetett senki húsz napon át. A kolerában meghaltakat szertartás és hozzátartozók nélkül temették el. Az elhunytak ruháit, fehérneműit és ágyneműjét elégették, azok hamuját eltemették, a házat fertőtlenítették, ami egyik legjobb módjának a füstölést tartották.
Az orvosok tehetetlenül álltak a betegséggel szemben. Józsa István Szabolcs megyei főorvos azt javasolta, hogy a beteget fűszeres forralt borral, meleg borogatással és dörgöléssel, árvacsalánnal való megcsapkodással minél elébb meg kell izzasztani. Morvái János plébános pedig azt ajánlotta, hogy a beteg „bodzavirág főtt levét igyon bőven, és takaródzzék bé jól, hogy jól megizzadhasson.”
A lakosság kezdettől fogva bizalmatlanul és ellenszenvvel fogadta „az urak rendeléseit”. Stummer János csabai főszolgabíró már július 18-án jelentette a megyének, hogy „a lelkipásztorok ellen a csabai nép a temetés miatt »felette zúg«”. Körösladányban a doktorokat vádolták meg, hogy megmérgezték a vizet a kutakban, hiszen, aki ivott belőle, meghalt. Az urakat is gyanúsították, hiszen elsősorban szegényebbek haltak meg.
Békéscsabán háromszor annyi volt az elhunytak száma, mint Gyulán
Füzesgyarmaton egyszerűen nem vettek tudomást a rendeletről. A temetések a hagyományos módon zajlottak, az emberek letagadták, ha hozzátartozójuk kolerában halt meg. A megye belátván, hogy a kordonok nem gátolják a járvány terjedését, augusztus 18-i közgyűlésén visszarendelte a kiállított őröket, és szabaddá tette a mozgást, egyedül a csoportosulást tiltotta. Az augusztus 21-i közgyűlésen Gyulán a betegek lakóházának lezárását is megszüntették.
A megye vezetősége megriadva a lakosság nyugtalanságáról, a fosztogatásokról és rablásokról érkező hírektől, 1831. augusztus 21-i közgyűlésén a „nyomban ítélő hatalom”, azaz statárium engedélyezését kérte a királytól. A nádor a statáriumot egy évre engedélyezte, nemcsak a rablások és tolvajlások esetében, hanem a gyújtogatok, illetve netalán a közlázítást és zendülést gerjesztőkre.
Őszre dühöngte ki magát a kolera, sok ezer áldozatot követelve Békésben is. Gyulán közel hatszázan, Békéscsabán mintegy kétezren haltak meg. A járvány legismertebb hazai áldozata Kazinczy Ferenc volt.
1918-ban dühöngött a spanyolnátha, melyről azt tartották, nem veszélyes
A spanyolnáthával kapcsolatban dr. Erdész Ádám több korabeli dokumentumot is megosztott hírportálunkkal. Gyula városában például egy hirdetményben számoltak be arról, hogy a járvány megjelent a településen is.
„A spanyolnátha, ha a szükséges óvintézkedések megtéteknek és betartatnak, egyáltalán nem veszélyes és nem oly súlyos betegség, mint, amilyennek a közhit tartja, és nem is pusztító, de erősen fertőző természeténél fogva meg kell tenni minden intézkedést, mellyel a fertőzést elkerülni lehet.” – írták a közleményben. „A fertőzés ott terjed a legnagyobb gyorsasággal, ahol sok ember van együtt, s a közvetlen érintkezésből, lehelet átvételből, tüsszentés, köhögés útján terjed, tehát levegőn át való belélegzésből keletkezik.”
A tömeges összejövetelek kerülését, a gyakori szellőztetést, az éretlen gyümölcsök fogyasztásának mérséklését egyaránt javasolták. A betegeknek két-három napi fekvést írtak elő, mely idő alatt a betegség magától elmúlik. Október 13-án már arról határoztak, hogy a gyógyszertárak vasárnap is tartsanak nyitva, hogy ne legyenek sorok, és ne terjedjen a járvány. Az iskolákat bezárták, volt olyan intézmény, amit később újranyitottak, de ismét bezártak. Voltak kereskedők, akik ügyesen reagáltak a helyzetre. A Békés című lapban olvashattuk az alábbi hirdetést: „Spanyol nátha ellen védekezik, ha naponta Marty Cognacot iszik”. A megyei áldozatok pontos száma nem ismert, ez még kutatás tárgyát képezi.
