Csillagok, növények vezették haza a szibériai hadifogságból

Huszár Endre, a Lencsési Közösségi Házban működő Mohácsy Mátyás Kertbarát Kör egykori elnöke elmondta, hogy rengeteg történetet ismer Mohácsyval kapcsolatban, de számára a hadifogságból hazajutása a legérdekesebb. Mohácsy az első világháború idején katonaként az orosz fronton harcolt. Elfogták, és az Urálon túli, szibériai Krasznojarszkba szállították.

– Kivételes szakmai tudása révén valóságos zöldségültetvényt alakított ki a fogolytáborban, ahol még sertéstenyésztéssel is foglalkozott – mesélte Huszár Endre. – A sertéshús felhasználásával javította fogolytársai és az orosz őrök élelmezését. Szabályos disznótort is rendezett, így elnyerte őrzői bizalmát, akik „véletlenül” csak 24 óra elteltével vették észre, hogy néhány társával megszökött. A közel hatezer kilométeres távolságot éjszakai meneteléssel, gyalog teljesítették hosszú hónapok alatt. Minden lakott települést elkerültek. Mivel semmilyen segédeszközük, térképük, iránytűjük nem volt, Mohácsynak a tájékozódásban a csillagok állása segített. A szibériai és az orosz síkság növényeiből, bogyóiból táplálkoztak. Nappal a környék növényvilágának ismeretéből és annak változásaiból tudta, hogy helyes irányban haladnak-e Magyarország felé. Több volt az, mint teljesítménytúra, melynek végén épségben érkezett haza társaival.

A másik történet az 1920. június 4-én aláírt dicstelen trianoni békediktátumhoz kötődik. Ezt követően ugyanis hazánk gyümölcstermő területei a határon kívülre kerültek. Így Magyarország gyümölcsimportra kényszerült. Mohácsy, látva a helyzetet, azonnal cselekedett. Gazdag emberekkel, bankárokkal tárgyalt, és pénzt szerzett, melyből munkatársaival hatalmas területű gyümölcsösöket telepített. Így jöttek létre a híres szabolcsi alma-, a kecskeméti és szatymazi barack-, valamint a dunántúli körteültetvények, melyek napjainkban gyümölcstermesztésünk zászlóshajói.

Dr. Mohácsy Mátyás szaktudását és munkáját a 20. századi Magyarország valamennyi rendszere igénybe vette. A Tanácsköztársaság vezetői is felkérték a kertészeti főiskola szervezetének és tantervének kidolgozására. A hírhedt Rákosi-rendszer pedig 1948–49-ben az Agrártudományi Egyetem rektorának nevezte ki, Kossuth-díjjal tüntették ki, 1954-ben megkapta a Vörös Zászló Érdemrendet. A Kádár-rendszerben a mezőgazdasági tudományok doktorává avatták. Vándorkertészi útjain – Anglia, Németország, Svájc, Franciaország, USA – a szakismeret mellett az emberséget, bölcsességet, a lényeglátást is a legmagasabb szintre fejlesztette.

No de ugorjunk vissza az időben a 19. század végére. Mohácsy Machács Mátyás néven hétgyermekes családban 1881-ben látta meg a napvilágot Békéscsabán. Elemi iskoláit, majd középiskolai tanulmányait is szülővárosában végezte. Természet iránti szeretetét a Körös partján álló kis házuk környezete alakította ki. Erről így emlékezett vissza: „A természet iránti rajongásom, a Körös-parti barangolásaim jobban érdekeltek, mint a latin vagy az algebra tanulása. Amikor már tavaszodott, a fák rügyezni kezdtek a madarak csicsergése hívogatott a Körös-partra.” 1897-ben Arad város ösztöndíjával a Kertészeti Tanintézetben folytatta tanulmányait, ahol a legjobbak közé küzdötte fel magát, 1900-ban évfolyammásodikként fejezte be tanulmányait.

Rátermettségével kiérdemelte, hogy Európa legjobb faiskolájában, Nikolaus Gancher stuttgarti kertészetében tanulja meg a legkorszerűbb gyümölcstermesztési eljárásokat. Az általa ott elsajátított gyümölcsfametszési módszert a gyakorló kertészek napjainkban is alkalmazzák.

Huszár Endre kiemelte, dr. Mohácsy Mátyást az őt ismerők kiegyensúlyozott, lelki harmóniát sugárzó embernek tartották. Pontossága legendás volt, szakmai kíváncsisága alaptermészetéhez tartozott. Viselkedése a németek pontosságát, a franciák könnyedségét, az amerikaiak üzleti érzékét, a japánok céltudatos csoportmunkáját tükrözte. Szerénységére jellemző volt, hogy a közszereplést kerülte, módszereként a személyes beszélgetést alkalmazta, közben sokat anekdotázott. Előadásait nem tudományoskodóan, hanem olyan közérthetően, lebilincselően tartotta, hogy mondandójára nem lehetett nem odafigyelni. Nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati foglalkozásokat is maga tartotta.

Páratlan felkészültséggel, tízéves tanulmányúttal a háta mögött, szakmai ismeretekkel, világlátással, négy idegen nyelv ismeretével, rendkívüli egyéni képességekkel szervezte meg előbb a főiskolai, majd az egyetemi kertészeti oktatást hazánkban. Legkiválóbb tanítványai nemzetközi szaktekintélyekké váltak. A gyümölcstermesztés fejlesztését kiváló tudósok egész sorára építette. Probocskai Endre (Kossuth-díjas), Zatykó Imre, Maliga Pál, Popráczi Aladár, Tomcsányi Pál, mindegyikőjük neve ismert a gyümölcstermesztők népes táborában.

Erdei Lajos, a kertbarátkör jelenlegi elnöke kifejtette, Mohácsy nemcsak kiváló szakembereket oktatott, hanem írt, illetve társszerzője volt 37 könyvnek. Több kiadványa a kertművelés alapjaiba avat be. A Gyümölcstermesztés a házi és háztáji kertekben című könyve hét kiadást ért meg, és összesen 300 ezer példányban jelent meg, ami rendkívüli. Erdei Lajos szólt arról, dr. Mohácsy Mátyás nevét, emlékét megőrzi a történelem, mert a magyar gyümölcstermesztés kiemelkedő fejlesztője, a kertészeti felsőfokú szakoktatás nagy egyénisége, kiváló népnevelő, ismeretterjesztő volt. Zárógondolatként idézet Csaba híres fiától, a polihisztortól: „Használni szerettem volna, és maradandó nyomot hagyni az elmékben és a szívekben.” Huszár Endre és Erdei Lajos is kiemelte, maradéktalanul sikerült neki. Ez legyen számunkra az ő hagyatéka, éljünk vele!

Öt éve vették fel a nevét

Takács Péter, a békéscsabai Lencsési Közösségi Ház vezetője elmondta, 1995-ben alakult meg a ház által fenntartott kertbarátkör. Húszéves évfordulójukon, 2015-ben vették fel dr. Mohácsy Mátyás nevét. Takács Péter hozzátette, Mohácsy rengeteget adott a magyar kertészetnek, emellett végtelenül szerény ember volt. Nemcsak a napokban, halálának 50. évfordulója alkalmából helyeztek el koszorút a szobránál, hanem március elején, születésének 139. évfordulóján is.