Hetven éve kötötte össze életét az okányi házaspár

A pozitív izgalom mellett a koronavírus-járvány miatt némi negatív érzésekkel, szomorúsággal és feszültséggel készülnek a 70. házassági évfordulóra – mondta a jeles napot ünneplő házaspár fia, ifjabb Cseri József, aki feleségével együtt Mosonmagyaróváron segíti szüleit a mindennapokban. – Az ő érdekükben a család most nem ülhet össze a platinalakodalomra, de tudomásul vették. Elfogadták, hogy most ez a helyzet, és egy későbbi időpontban ünneplünk.

Cseri Józsefnek és feleségének, Ilonának az elmúlt hét évtizedben két gyermeke, négy unokája és öt dédunokája született. A hosszú házasság titkaként a szeretetet, a tiszteletet, az egymásra és az egymás problémáira való odafigyelést, a toleranciát jelölik meg, illetve szerintük fontos a megfelelő napirend kialakítása, az étkezések jó összeállítása. No meg a gének sem elhanyagolhatók, hiszen József bácsi betöltötte a 96-ot, Ilona néni pedig a 90-et.

– Édesanyám Karcagon született, és később, véglegesen 1944-ben került Okányba távoli rokonokhoz, nevelőszülőkhöz, miután a szülei életüket vesztették. 13-14 évesen, kilőtt harckocsik között, gyalog ment Karcagról Okányba. Édesapám is Okányban élt, és mint fiatalok, egymásra találtak az akkor sem kicsi, mintegy 5000 lelkes községben. Kialakult a kölcsönös szimpátia, a szeretet és a szerelem, ebből lett a házasságkötés 1950-ben – mondta fiuk, ifjabb Cseri József.

Ilona az egészségügyben is dolgozott, de főleg csecsemőgondozóként ténykedett, a szeghalmi bölcsőde vezetőhelyetteseként vonult nyugdíjba. József számára az építőipar adott munkát, kőműves és építőtechnikus volt, majd az akkori tanács költségvetési üzemét vezette.

Az ünneplő házaspár 2011-ben költözött el Okányból, miután megváltozott az egészségügyi állapotuk, és Okányban nehézkes lett volna ellátniuk magukat a nagy ház és a nagy porta mellett. Két megoldás jöhetett szóba: vagy idősotthonba költöznek Sarkadra vagy Gyulára, vagy fiuk közelébe, Mosonmagyaróvárra – utóbbi mellett határoztak. Ifjabb Cseri József kiemelte, fontos, hogy a költözés szülei döntése volt, nem a család szakította ki a tölgyfát a földből.

– Az otthont azonban Okány jelenti a mai napig számukra, szerintem teljesen érthető módon – hangsúlyozta a házaspár fia. – Hiszen szinte minden emlék oda köti őket. A gyermekkor, a fiatalság, a barátok, a fontos történések, a családalapítás. Mindig szeretettel gondolnak a településre, az okányiakra.

Tábornok a faluból

– Csodálatos gyermekkorom volt Okányban, csupa szép emlék köt a községhez – mondta ifjabb Cseri József nyugállományú határőr dandártábornok, aki a főiskola elvégzését követően, 1978-ban került hadnagyként Hegyeshalomra, majd a Győri Határőr Igazgatóság vezetőjeként fejezte be pályafutását 2008 elején.

Mint fogalmazott, hálás szívvel gondol vissza a településre, az okányi barátokra, az óvónőkre, dajkákra, tanítókra és tanárokra. Okányban sportolt, futballozott, onnan járt át Vésztőre gimnáziumba, ahol 1974-ben végzett, majd főiskolára került.

Sajnálja, hogy csak három-négy évente jut haza. Négy éve volt egy iskolai találkozó, így a következő idén lenne esedékes, bízik benne, hogy nem marad el. Amikor hazatér Okányba, mindig felkeresi az ismerős helyeket, az utcát, ahol éltek. Örül minden pozitív hírnek, ami az okányiakról, a település fejlődéséről szól.