Hetvenöt éve jelent meg először a Viharsarok Békés megyében

Mivel kevés volt a papír, hetente csak kétszer, a piaci napokon jelent meg az újság – emlékezett vissza egy vele készül interjúban a kezdetekre Cseres Tibor (1915–1993) későbbi író, a lap első főszerkesztője. – Papírért liszteskocsival jártunk fel Pestre.

Az előzményekhez tartozik, hogy az 1944 októberében lezajlott hadi eseményeket követő több mint fél esztendőben, Orosházával és Gyulával ellentétben, Békéscsabán nem sikerült megoldani egy helyi újság folyamatos kiadását.

Dr. Szabó Ferenc az ötvenedik évforduló alkalmából, a Békés Megyei Hírlapban megjelent írásából kiderül, hogy Gyöngyösi János 1944. október 11-én napilapot indított a városban, Alföldi Népújság címmel, de két szám után majd csak 1945 márciusában, áprilisában tudta biztosítani az eléggé rendszertelen folytatást. A jó ideig hetente kétszer, de megbízhatóan kiadott Viharsarok már emiatt is keresetté vált.

A három akkori baloldali párt, a kommunista, a szociáldemokrata és a parasztpárt lapalapításnak az akkori erőviszonyokhoz kapcsolódó mozzanatai a Viharsarok további pályafutását is meghatározták, cikkei, riportjai a koalíciós viták és a radikális, majd a diktatórikus törekvések légkörében születtek, ám ezekkel együtt és egy időben minden lapszámban elhelyeztek olyan írásokat, amelyek az emberek világának a békességét, a család- és munkaszeretet értékeit, a művelődés és az irodalom lélekformáló erejét hangsúlyozták.

„A Viharsarok tudatosan és hangsúlyozottan kívánt és tudott egyszerre megyei és csabai lap lenni. A város politikai, gazdasági kisugárzását, központi helyzetét felhasználva tekintett ki a falvak, tanyák életére, másfelől a megyei embereket foglalkoztató, szélesebb érdekű gondokra, eseményekre. Az olvasóközönség egyre inkább hozzászokott ahhoz, hogy a legjobb áttekintést a Viharsarokban találhatja meg, a lap beállítottsága szerinti értelmezéssel. A lap 1946 elejétől jutott el a hetenként hatszori, majdnem egy évig a heti hétszeri megjelenésig. Amikor 1949. október 30-ával – az egész országban egységesen – megszervezték az egy megye–egy lap konstrukciót, a csabai Viharsarokba olvasztották be a megye még meglévő városi újságjait. A központi „címkiosztás” keretében a Békés megyei lap a Viharsarok Népe titulust kapta, a Viharsarok cím a Csongrád megyei egyetlen orgánum fejlécére került. A megyei napilap szerepét 1956 végén a Békés Megyei Népújság vette át, amelynek utódja a Békés Megyei Hírlap lett” – írta a szerző.

A nagy hó sem szegte kedvét

A megyei laptörténelem fontos szereplői a kézbesítők. A kétsopronyi Kollár Imre 1993-ban csatlakozott a Hírlap csapatához, és negyed évszázadon keresztül segítette, hogy az újság eljusson az előfizetőkhöz.

– Ma is ezt csinálnám, ha nem jön közbe három vastagbélműtét, de a postának havonta így is bedolgozom – árulta el. – Ma is, mint régen, hajnali négy órakor kelek, akkor a postaládákba bedobni indultam a lapot, mostanság pedig kiveszem a sajátomból, majd rögvest elolvasom.

Kollár Imre elmondta, a legnehezebb időszak az volt, amikor akkora hó esett a településen, hogy csak hátizsákba rakva tudta elvinni az egyes háztartásokba a lapot, a tanyákon pedig a dűlőutakon kerékpárral haladt előre, nem volt egy leányálom.

– Hiányzik ez a munka. Mindig is jól ismertem a helyi embereket, jól kijöttem velük. Ha lehetne, újra kezdeném – tette hozzá Kollár Imre, aki nem mellesleg másik munka mellett végezte a kézbesítési feladatokat, egy benzinkútról ment nyugdíjba.