Straub Dezső mindig szívesen dolgozik Békés megyében

– Milyen érzésekkel érkezett újra Gyulára, illetve Békés megyébe?

– Azt kell hinnem, hogy esőkergető vagyok. Tavaly, amikor a pálinkafesztiválra utaztunk Gyulára, irdatlan nagy zuhé zúdult a városra. Most, amikor a Kiss Gábor-horgásztóhoz jöttünk a városba, megint esett. Csapadékos idő ide vagy oda, nagyon kellemes élmények fűznek mind Gyulához, mind Békéscsabához. Harminc évvel ezelőtt gyakran játszottunk a Vidám Színpaddal a várszínházban. A teátrum nyári évadának részeként mutattuk be például a Lilla-villa titka című vígjátékot, ami a maga korában korszakalkotó komédiának számított. Egy-egy előadás kapcsán nem egyedül érkeztem, hanem a családommal, az akkoriban négy-hat éves gyermekeimmel ­kellemes, emlékezetes napokat töltöttünk itt. Szép emlékeket idéz a Csárdáskirálynő című darab, amelyet Seregi Zoli barátom rendezett a Jókai színházban. A közönség remekül fogadta Kálmán Imre operettjét. Zolival mostanság is sokat egyeztetünk, tervezzük, hogy Békéscsabán mutatjuk be Elvis Presley-ről írt darabomat. Sajnos nehezíti a helyzetet, hogy a „Király” dalainak játszási jogát bonyolult megszerezni. Ennek ellenére bizakodó vagyok, és nagyon remélem, hogy sikerül egy nagyszerű előadással meglepni a békéscsabai, Békés megyei közönséget. Ha Békéscsabára vagy Gyulára gondolok, mindig vágyom egy kicsit vissza. Nem könnyű szavakba önteni, hogy az ember miért érzi jól ­magát valahol. Olyan ez, amikor a férfi hazamegy, és egyszerűen megnyugszik. Szívesen jövök ide, és az már csak hab a tortán, hogy most már az út jelentős részét sztrádán tehetjük meg.

– Elkezdődtek a HorgÁszok című filmsorozat előkészületei, amelyben Reviczky Gáborral és Szabó Erikával alakítják majd a főszerepeket. Nem titok, hogy civilben is nagy horgász…

– Gáborral együtt a horgászat nagykövetei vagyunk, bár azt elárulhatom, hogy halat egyáltalán nem eszem. Maga a sport viszont remek dolog, már régóta mindenütt szakáll nélküli horgot használok, ami biztosítja, hogy minél kevesebb sérülést okozzak a halnak. Régebben nagyon szerettem a kiváló hangulatú horgászversenyeket, mára sajnos ezek a programok a díjazások miatt kissé elvadultak. Bár az is igaz, hogy hosszabb idő után az elmúlt hónapokban újra többet pecázok.

– Ilyen előzmények után kíváncsian várjuk a sorozatot. Mire számít, milyen lesz a történet?

– A horgászat fontos szál lesz, de vélhetően a hátteret fogja szolgáltatni a sztorihoz. Az emberi viszonyok viszik majd előre a filmet. Különösen érdekes, hogy Gáborral először dolgozunk ilyen módon együtt, nagyon várom is a közös munkát. A horgászok egy kicsit egyébként mindig zrikálják, cikizik egymást. Biztos vagyok benne, hogy ennek fontos része lesz a mi történetünkben is. Számos ilyen páros játék van a filmtörténetben, elég csak a Pasik című sorozatra vagy ­Walter Matthau és Jack Lemmon ­párosára gondolni. Persze most nem a nőért fog menni a harc, hiszen Szabó Erika jóval fiatalabb nálunk, de a két öregedő legény és a fiatal lány nexusa, ahogy esetleg segítik egymást, számos ­kellemes percet szerezhet a nézőknek. A Romis ­Media Group produkciója persze a természetszeretetre, a ­környezetben ­eltöltött idő fontosságára is felhívja majd a figyelmet. Igaz, ezt nem tolakodva, inkább közvetett módon szeretnénk ­elérni a készülő filmsorozattal.

– Másik kedvenc sportja a foci. Mostanában is játszik?

– Persze. Éppen a beszélgetés előtti napon kezdtük újra az edzéseket. Az öltözőt még nem használhatjuk, így nem a legrózsásabb illatfelhőben megyünk haza, de öröm, hogy újra tréningezhetünk.

– Párjával, Mónikával közösen érkezett Gyulára, láthatólag nagyon komoly az összhang kettőjük között. Mit jelent önnek a kapcsolatuk?

– Érdekes történet a mienk. Harminc évvel ezelőtt ismerkedtünk meg. Rokonszenvesek voltunk egymásnak, de akkor, bár mind a kettőnk szemében élt a lehetőség, családunk miatt természetes módon a szimpátiánál több nem lehetett köztünk. Négy évvel ezelőtt Móni felhívott szilveszterkor, visszatárcsáztam, és bár véletlen hívás volt, mégis elkezdődött valami. Ekkor mindketten olyan helyzetben éltünk, amikor senkit nem bántottunk meg azzal, hogy megszerettük egymást. Nem vagyunk tinédzserek, és egy életkor után borzasztóan nehéz új kapcsolatot építeni, hiszen a szokások megcsontosodnak, kialakulnak bizonyos „dilik”. Nekünk sikerült ezeket levetkezni, amitől az egész működik. A karantén ideje alatt persze néha jókat veszekedtünk, de közben hamarosan felépül a házunk. Még a járványhelyzet elején vettünk egy pingpongasztalt abban a hitben, hogy sokat ütögetünk majd, és elfoglaljuk magunkat. Végül csak egyszer játszottunk, akkor is az óriási szél folyamatosan elvitte a labdát. Közben a közeli tóra gyakran kijárunk horgászni. Nem mindig a nagy dolgokban kell keresni a titkokat.

Kapcsolódó cikkeink:

Straub Dezsővel és Reviczky Gáborral lógattak be Gyulán

Sorozat készül Reviczky Gáborral és Straub Dezsővel