Letekertük a három város túrát

Viszonylag gyakran tekerek 30-40 vagy akár 50-60 kilométert, mégis arra vágytam, hogy 80-at, 100-at, sőt 200-at mehessek, mintha ehhez szervezett túrára lenne szükség. Nyilvánvaló, hogy a Békéscsaba–Arad–Békéscsaba szupermaraton biciklis távját a megszokott útvonalon nem lehet teljesíteni, de azért a megyehatáron belül is elég sokat kell menni ahhoz, hogy elfogyjon az út.

A távmunkának meg nyilvánvalóan a nyárias időjárásnak köszönhetően egyre többen túráznak, egyre többen ülnek biciklire és vágnak neki Békés megye útjainak, megszokott vagy éppen kevéssé ismert útvonalainak. Van belőle bőven, s bár egyedül is jó tekerni, azért csak az a legjobb, ha az ember a barátai, szerettei körében űzheti ezt a sportot. Több hete vártam már arra, hogy barátokkal együtt teljesíthessem a 80 kilométeres távot, ami pünkösdvasárnap részben meg is valósult.

Jobbágy Zoltánnal ketten vágtunk neki a túra második leghosszabb és egyben talán legszebb, 80 kilométeres szakaszának. A gyorsabban teljesíthető, de hosszabb, 88 kilométeres útvonalat korábban egyedül teljesítettem. Nem árt útközben a táj mellett az útra is figyelni, hiszen a 88 kilométeres táv az, ami végig aszfalton, több helyen az autókkal, teherautókkal közösen használt úttesten vezet.

Azt nem tudom, hogy a bicikliseknek van-e külön védőszentjük, de az biztos, hogy túlóráznia kell. A láthatósági mellénnyel tehermentesíthetjük kissé, és persze az sem árt, ha igyekszünk betartani a szabályokat.

Ha már a szabályok szóba jöttek: a Három Város Túra esetében a legnagyobb kihívást az igazoló szelfik elkészítése jelenti. A kerékpáros, valamint a gyalogos szakaszokon is telefonos önarcképekkel szükséges bizonyítani, hogy a résztvevő megtette az előírt távolságot, vagy legalábbis járt a kijelölt ponton. Nem mintha bárki is elcsalná a távot, miért is tenne ilyet bárki? Khm, legalábbis rajtam kívül.

Töredelmesen bevallom, hogy a Gyulaváriból Dénesmajor felé vezető úton kétszer három kilométerrel kurtítottam meg az utat, mert a hetedik igazolópontnál, a gyulai várnál igencsak elbeszélgettem az időt a rég nem látott kedves kollégákkal. A csalásra egyáltalán nincs mentségem, talán csak annyi, hogy egy megbeszélt találkozóra igyekeztem, ami aztán elmaradt, úgyhogy nyugodtan végigmehettem volna, egészen a kocsmáig.

Egyébként a legendás igazolópont a második körben, a 80 kilométeres távon szintén útba esett. Betértem hát néhány rövidke kérdés és egy-két fotó erejéig.

– Újabban egész sokan járnak erre biciklivel, megállnak egy-egy kávéra, üdítőre – fogalmazott Fülöp János. A Demizson munkatársa azt is elmondta, hogy hozzájuk főként a majorkai dolgos, becsületes emberek járnak, úgy 20-30 fő, messzebbről nemigen jönnek, csak a bringás résztvevők.

A túra útvonalait ismertető részletes leírás a kvte.hu oldalon, a Körösök Völgye Turista Egyesület honlapján található meg! Érdemes a Facebook-eseményre is ránézni, hiszen a napi aktualitások itt jelennek meg.

A Három Város Túrát nonprofit alapon szervezi a KVTE. Nem szeretnének nyerészkedni, sokkal inkább azt célozták meg, hogy a bringázást, túrázást népszerűsítsék leginkább a fiatalok körében. A nevezési díj jelképes, mindössze 200 forintban lett meghatározva, regisztrálni az egyesület honlapján lehet!

A mozgás, a sport szeretete mellett most fontos a védőtávolság betartása is

A július 15-ig bármely napon teljesíthető túrát a Körösök Völgye Turista Egyesület szervezi, az alapvető információkat az elnökhelyettesként és ötletgazdaként is említhető Vidovenyecz Zsolt adta meg. Az idei immár a 19. alkalom. A járványhelyzet diktálta körülmények szülték az igazoló szelfik elkészültének szükségességét, mint az ötletgazda megfogalmazta: országszerte rengeteg túra elmaradt, trükközni semmiképpen nem szerettek volna.

Nem akarták különféle útvonalrögzítő alkalmazásokkal tovább bonyolítani az egyébként sem egyszerű helyzetet, innen eredeztethető a telefonos önarcképek elkészítésének ötlete. Tíz pont tíz szelfi, darabonként legalább öt perc, ami összesen 50 percet jelent. A fizikai igazolópontokon egyébként is el kellene tölteni legalább ennyi időt, a furcsaság a kvázi magamutogatásból adódik.

A narcisztikus jellemek ilyen módon előnyt élveznek, s bár a tapasztalat tényleg azt mutatja, hogy egyre többen bicikliznek, annak azért igen kicsi a valószínűsége, hogy a résztvevőt bárki is megzavarná például a csücsörítős grimasz elkészítése közben. A szervezők egyébként is azt javasolják, hogy mindenki legyen kedves a megelőzést szolgáló előírásokhoz, ajánlásokhoz igazodni, és ne tömegesen, ne nagyobb csoportokban vágjanak neki a túrának.

Legfeljebb öt fő javasolt, azonban ez a szabály puhán, életszerűen alkalmazandó. Nem fognak senkit sem megvesszőzni azért, mert hatfős családjával teljesítette mondjuk a 80 kilométeres bringás útvonalat. A lényeg a szabálykövető magatartás és a védőtávolság, az előírások betartása, természetesen a mozgás, a sport szeretete mellett.