2020.06.10. 06:50
Páva- és pulykatojó költötte ki az elárvult bélmegyeri gólyát
Viszontagságos sors jutott egy bélmegyeri gólyafiókának, aki még a tojásban elárvult. Egyik szülőjét áramütés érte, a másik pedig már nem tudta egyedül melegen tartani. A faluban azonban megmentették, pótszülőkhöz került, elsőként egy páva vette szárnyai alá, de őt egy kóbor kutya ölte meg. Ezután egy pulyka költötte ki, majd bélmegyeri jóakarója istápolta. Ma már a Hortobágyi Madárkórházban nevelik felnőtt fajtársai.
– A faluban még tavasszal vették észre, hogy a polgármesteri hivatal tetején fészkelő gólyapár hím tagja a földön fekszik. Halálos áramütést szenvedett, a közelben lévő elektromos trafó alatt bukkantak rá – mesélte Séllei Zoltán, aki solymász, így ért a madarakhoz. Végül ő vette szárnyai alá a falu egyetlen gólyapárjának félárva kicsinyét. Elmondta, szinte biztos volt benne, hogy már van tojás a fészekben, miután erről megbizonyosodtak, szóltak egy építési vállalkozónak, aki segített a tojás kiemelésében.
– A hivatalon éppen munkálkodnak, és bár vasárnap volt, a vésztői vállalkozó az áccsal együtt azonnal hozzánk sietett, és kivették a tojást a fészekből. A megmaradt tojó nem tudta volna egyedül kikölteni azt, úgy éreztem, meg kell próbálnunk megmenteni a falu egyetlen gólyapárjának a kicsinyét – részletezte Séllei Zoltán. Úgy fogalmazott, elsőként keltetőgépre gondolt, de ezt elvetette, végül egy szomszédja ajánlotta fel, hogy az egyik nála kotló páva alatt kikelhet a gólya. Megpróbálták, működött, a madár elfogadta a tojást. Nem sokkal később azonban a tojásban lévő kis gólya ismét szülő nélkül maradt, az új pótmamáját is elvesztette, kóbor kutya ragadta el a tojáslakó újdonsült mamáját. A páva gazdája, Szántai Péter ezután új szülőt keresett és talált is: egy szintén kotló pulykatojó „vállalta” magára a szerepet.
Ezután a költés már zavartalan volt, a kis madár világra jött: apróbb volt, mint sokan gondolnák, mindössze 30 grammot nyomott, ami körülbelül három ötvenforintos súlyának felel meg, a lábai még egy naposcsibénél is kisebbek voltak. A solymász és nagyobbik fia, Dániel – aki természetvédelmi mérnöknek tanul – közösen nevelték fel a kismadarat, együtt etették, itatták ügyelve arra, hogy az állatka hozzájusson a szükséges vitaminokhoz, ásványi anyagokhoz, és nyomelemekhez is. Az első öt nap kritikus volt, de utána a fiókának megjött az étvágya, pár hét alatt sokat nőtt.
A madár gondozói ekkor gondolkodtak el azon, hogy miként tovább. Elmondásuk szerint, ha folytatják a nevelését, akkor a madár egy olyan állattá cseperedik, aki nem fél az embertől, életének első évében gondjai lennének, a társaihoz történő beilleszkedés nem lenne zavartalan. Séllei Zoltánnak közvetlen kapcsolata van a Hortobágyi Madárkórházzal, és az alapító állatorvossal, Déri Jánossal egyeztetett. Végül május végén, az ekkor már közel fél kilós csemetét elvitte a madárkórházba, ahol azóta is fajtársai közt nevelkedik, hogy őket megismerve, közéjük beilleszkedve vonulhasson nyár végén Afrikába.
Hazánk emblematikus madara
Emblematikus madár a fehér gólya (Ciconia ciconia), mely napjainkban szinte már csak településeken költ. Több más néphez hasonlóan mi magyarok is nemzeti madarunknak tartjuk. A tavasz egyik hírnöke, és a népi hiedelemben sok helyütt a gyerekeket is ő hozza.
Évtizedek stabilitása után sajnos az utóbbi öt évben csaknem negyedével csökkent a magyarországi fehérgólya-állomány, napjainkra 4 ezer körül van a fészkelőpárok száma – írta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
