Latinos temperamentummal beleszeretett a perui srácba

Az egyetemista lány, Tamás Tímea a budapesti évei alatt nyelveket tanult. Elhatározta, neki nem az angol, nem a német kell. Valami más. Az argentin származású nyelvtanára nagy hatással volt rá.

– Ráuntam a sokak által kedvelt vagy praktikusnak vélt idegen nyelvekre. Dolgozni kezdtem, s közben spanyolul tanultam, kerestem a közösségi felületeken a nyelvi környezetet, a kapcsolatokat. A neten nézelődtem, mehetnékem volt Argentínába. De Peru se lenne rossz – állapítottam meg magamban. Nitóval levelezőpartnerek lettünk, kezdetben a közös nyelv az angol volt.

– Majd döntöttem: független vagyok, fiatal, önkéntes munka is jól jönne külföldön és vonz az ismeretlen, irány Peru! Találtam ott egy családot, akik ingyenkonyhát üzemeltetnek szegény gyerekeknek. Passzolt minden. Kiutazásom után a fővárosban, Limában találkoztam Nitóval személyesen. Hát, azonnal megtetszettünk egymásnak. Ekkor 2008-at jegyeztünk a naptárban – sorolta kapcsolatuk kezdetét Timi, miközben Nitó a magyarbánhegyesi házuk nappalijában végtelen türelemmel játszott a fiúkkal, a három srácukkal.

– Latinos gyorsasággal egymásba szerettünk. Láttam rajta, hogy megbízható, kedves, szerény, és ahol csak kell, segít nekem. Közben rájöttem, az ingyenkonyhás munka nem a legbiztonságosabb környéken van, igaz, 24 évesen nem dolgozott bennem a veszélyérzet. Ám Nitó erre is figyelmeztetett. Ő meghozta a döntését, kilépett egy 8 éves kapcsolatából, összeköltöztünk. Kerestem munkát, nem sok sikerrel, hiszen turistavízumom volt. Eltelt nyolc hónap, összeházasodtunk. Polgári esküvőnk volt, lakodalomra nem telt. A mézesheteink alatt terhes lettem. Igaz, a perui család kezdetben aggódott, de megismertük egymást, elfogadtak, Nitó anyukája négy gyermeket felnevelt, egy remek, talpraesett asszony, jól kijövünk egymással – mesélt tovább Timi. Férje is akkor kezdte építeni karrierjét hazájában, üzletkötőként a nyomdaiparban dolgozott.

– Terhesen otthon maradtam, 2009-ben megszületett első gyermekünk, Castillo-Tamás Joaquin Felipe. Albérlet után hitelre vettünk lakást, szépen éltünk, gyarapodtunk, tanultam a spanyol nyelvet. 2011-ben jöttünk haza először, Nitónak nagyon tetszett a főváros, az itteni karácsony, a vidéki nyugalom. 2014-ben ismét jöttünk, ekkor már két gyermekünk volt, megszületett Castillo-Tamás Facundo. Egyre inkább megfogalmazódott bennünk, hogy áttelepülünk a perui forgatagból a csendesebb, gyermeknevelés szempontjából nyugalmasabb, biztonságosabb magyar falusi környezetbe – érvelt döntésük mellett a főállású édesanya.

A férj szereti a falusi környezetet, sokat kertészkedik

Tímea és Nitó felszámolt mindent Peruban, a fiatalasszony korábban hazatelepült a gyerekekkel, 10 hónap múlva jött a férj utánuk Magyarbánhegyesre. Állítják, jól döntöttek, itt megfizethetők az ingatlanok, a család közel van, a nagyszülők unokázhatnak, van a fiataloknak segítségük. Nitó tanul magyarul, miközben home office-ban dolgozik családi vállalkozásukban.

Elárulták, nem volt egyszerű a családapa hivatalos papírját elintézni, hosszú, rögös út végén szerencsére mára minden elrendeződött. Ez ad mostantól óriási biztonságot. 2018-ban megszületett Castillo-Tamás Kende Márton. A legkisebb huncut fiú annyi kacajt csal az arcokra...

– Itt lassabban élik az életüket az emberek. Olyan szép a környezet, a természet. Én is tanulom a kertészkedést – kapcsolódott beszélgetésünkbe a férj. A házaspár interneten tartja a kapcsolatot magyar–perui vegyes házasságban élő párokkal, miközben várják már, hogy újra meglátogassa őket Nitó édesanyja, akinek már hiányoznak az unokái.