Sorra nyíltak az éttermek, divat volt az angol szerviz Békésben

A békéscsabai Körös Hotel egykori pincérei, vendéglátós szakoktatói egy emlékkoszorú elhelyezésével már elsiratták az 50 éve épült szállodát, ami teljesen lepusztult, és lebontják. Erről már beszámoltunk, most a megyei vendéglátó többi étterme és szállodája is terítékre került. Megkeretük az egykori igazgató, Purcsi János fiát, Györgyöt, dr. Tóthné dr. Baumann Irént, a vállalat volt jogászát és Sándor Bélát. Ő volt az első a csapatban, aki vendáglátó-ipari főiskolát végzett, és a 2500 embert foglalkoztató cég áruforgalmi, illetve a Körös Hotel ügyvezetőjeként is dolgozott.

Purcsi János álmodta meg, ,,intézte el”, majd munkatársaival együtt hozta tető alá a Körös Hotelt mellett számos vendéglátóhely megépítését a megyében. A teljesség igénye nélkül említhetjük Békéscsabán az egykori ,,talponállót” vagy nagybüfét a mostani Andrássy út – Irányi utca sarkán, a Kishajót, a Korzó Éttermet, a Rózsafát, a Borozót, a Gyöngy Presszót, a Kispipát, Gyulán a Park Szállót, a Sörpincét, a Komlót, a Halászcsárdát, Orosházán a Béke Éttermet.

Dr. Tóthné dr. Baumann Irén több mint két évtizedig dolgozott Purcsi bácsi mellett a vállalat jogászaként. Elmondta, nála tisztességesebb embert nem tudna mondani. Az 1918-ban született és 1997-ben elhunyt Purcsi János pincérként kezdett, dolgozott a Csaba Szállóban, majd Budapestre került, és többek között a Kárpátia Étteremben tökéletesítette szakmai tudását. Látta, hogy sorra épülnek szállodák, vendéglátóhelyek a fővárosban. Amikor visszatért Csabára, és a nagy megyei cég igazgatójává nevezték ki, a fejébe vette, hogy a vendéglátást a lehető legmagasabb szintre emeli Békésben, mert látta, hogy mekkora nálunk a lemaradás.

Fia mesélte, hogy jó kapcsolatokat ápolt apja az akkori Belkereskedelmi Minisztériumban, és ezek kellettek, hogy támogatást kapjon ,,fent” is az elképzeléseihez. Gundel Ferenccel, aki híres pesti szállodákat vezetett, jó barátságban volt, és ennek köszönhetően a megyéből számos pincér tanulhatta meg mestersége csínját-bínját elegáns pesti hotelek éttermeiben.

– Mindig a tanulást tartotta szem előtt, és ő maga is aktívan részt vett évtizedeken át a fiatal pincérek képzésében, vizsgáztatásában – ecsetelte Purcsi György. – Apám azt hajtogatta a felszolgálóknak: ,,Ha majd megöregedtek, nem bírja a lábatok a sok strapát.” Ezért üzletvezetői tanfolyamokra is beíratta őket, sokan érettségiztek le, többen a vendéglátó-ipari főiskolát is elvégeztek. Édesapámnak köszönhető, hogy szlovák heteket tartottak a Körösben, és magyar heteket a szlovákiai Eperjesen.

Sándor Béla a vendéglátó főiskolát végezte el, őt a fővárosból csábította Purcsi bácsi Békéscsabára. A szakember először a csabai Strand Vendéglőben – amit a legtöbben Csempeként ismertek – vezette be a pincéreket a számukra rejtelmes, új világba.

– Angol szerviz szerint kiskocsival vitték az ételeket az asztalhoz, és a vendég által rendelt fogásokat ízlésesen kitálalták a tányérokba – emlékezett vissza Sándor Béla. – A felszolgálók fehér inget, csokornyakkendőt és szmokingot viseltek, később a nagyobb rendezvényeken, bálokon kívül a szmokingot felváltotta a sötét öltöny. Mindezt meghonosítottuk a Körös Hotelben is. Nagyon jó csapat dolgozott akkoriban a vidéken tényleg párját ritkító szállodában. Mindenki szerette, legjobb tudását tette a munkájába, mert jól is kerestek az alkalmazottak. Mindig telt házzal mentünk – köszönhetően a fizetőképes keresletnek is –, az élő zenéért rajongtak az emberek. Változatos repertoár szolgálta a közönséget, a táncolni, mulatni vágyókat a nép- és cigányzenétől a könnyűzenéig. Purcsi bácsiról még annyit, szigorú volt, de mindig kiállt az embereiért, és elfogadta őt mindenki.

Dr. Tóthné dr. Baumann Irén elmesélte, hogy a Körösben az első emeleten volt az irodája, és sokszor megfordult itt Purcsi bácsi.

– Emlékszem, egy esetre, amikor csörömpölést hallott a raktárból, és már mondta is, hogy leesett egy sörösrekesz, és eltört két üveg. Nem hittem el, lementem, megnéztem, így volt – ecsetelte a vállalat egykori jogásza. – Purcsi bácsi egy kicsit mindenkinek az apja volt, egyengette a fiatalok útját. Nem engedte, hogy bárki munkájával szemben a kritika kimenjen az ajtón kívülre, mindenkit megvédett. Más kérdés, hogy bent az irodában az illető megkapta a ,,beosztását”, hogy szedje össze magát. Ezt is tanító szándékkal tette. Nála melegebb lelkű embert nem ismertem, ha valami nyomta a lelkét, úgy sírt, mint egy gyerek. A kedvenc ételemet, az ,,eperjesi rózsát” is neki köszönhetem, a szlovák partnerkapcsolat által, ezenkívül is számos szlovák étel szerepelt a Körös étlapján. Azt mondhatom, hogy aktív éveimnek a legszebb időszakát a megyei vendéglátónál töltöttem, pedig nem volt egyszerű az élet, a vendéglátóhelyek mellett külön hús- és cukrászüzemeket is működtettünk.