Dr. Erdész Ádám a Kner-családról tartott előadást Gyomaendrődön

Előadása kezdetén dr. Erdész Ádám elmondta, a Határ Győző Városi Könyvtár már nem először ad neki lehetőséget arra, hogy a Kner családról, a dualizmus kor gazdasági életéről, és a nyomdáról beszéljen náluk. Mindezeken belül ezúttal a kifejezetten Gyomához fűződő történeteket helyezte középpontba, melyekben természetesen a Kner-ek kapták a főszerepet.

Gondolatai a 19. század közepére, 1854-be kalandoztak, amikor a 24 éves könyvkötész, Kner Sámuel megérkezett Gyomára, lakást bérelt és letelepedett. A mezőváros akkoriban mintegy 7800 lélekszámmal bírt, amit magyar – református, német – evangélikus, illetve egy 139 fős zsidó közösség alkotott, és a földesúr, valamint a frissen felszabadult jobbágyok között oszlott meg. Az ifjú azért választotta céljául, mert a vallásos lakosság a bibliával és az énekeskönyvvel jó piacot jelentett számára. Ezek mellett naptárakat és ábécés könyveket árult.

Sikere hamar kibontakozott, alig három év elteltével egzisztenciát teremtett és elkezdte összegyűjteni azon papírokat, amik a házasságkötéshez kellettek neki. Saját vagyonát ekkor négyszáz pengő forintban állapították meg, emellett szorgalmas, iparkodó embernek írták le. Felesége, Katalin további kétszáz pengő forintot hozott a házasságba, így szép vagyonnal kezdték meg közös életüket. Házuk nem volt, a város szélein béreltek lakásokat, amik egyben műhelyként is szolgáltak. Összesen tizenkét gyermekük született, ebből kilencen élték meg a felnőttkort, ami ritkaságnak számított. A könyvkötészetbe az egész család besegített, ahogy fia, Izidor is, akiről a történet további része szólt.

Kner Izidor az inasévek és a vándorló segédévek után 1882-ben hazatért, hogy engedélyt kérhessen külföldi útjára. A fő szolgabíró azonban nem engedte, mert nyomdaalapítás miatt volt szüksége rá, amihez segítséget ígért neki. Belevágott a munkába, először egy ócskavasnak számító géppel festett feliratokat, emellett sírköveket rajzolt, hogy meg tudjon élni. Végül a gyomai bírótól kapott tőkét egy tucatnyi kötvényért cserébe. Elindult tehát a nyomda, eleinte a környék igényeire méretezve, de tíz éven belül már betört az országos piacra is. Így lett Kner Izidor köztiszteletnek örvendő személy Gyomán, majd meg is házasodott. Apja elfogadottságát pedig még inkább megemelte életében, hiszen később már őt kereste a lakosság, ha problémája volt.

Dr. Erdész Ádám előadásán Kner Izidor személyiségét még inkább szemléltetve egy 1895-ben nyomtatott, a Pocos kertjének avatójára invitáló meghívót mutatott meg a közönségnek. Hiszen ez mutatja meg leginkább, hogy a helyi elit első sorába lépett, amely őt be is fogadta annak ellenére, hogy nem rendelkezett hatalmas vagyonnal. Kapcsolati hálója viszont rendkívüli volt, ami által lényegében mindent el tudott intézni. Mindezt hasznosította például a szesztilalom alatt, amikor újraindíttatta a pálinkafőzést, illetve akkor is, amikor egy egész vagonnyi dohányt foglalt le az azt nélkülöző gyomaikaknak.

Élvezethajhász partik után puritán életet élt

Kner Izidorról megtudtuk, az elit kör számára szervezett partikkal nem fukarkodott, hiszen a több napos események programjai között szerepelt délelőtti sörözés, ebéd, futballmeccs nézés, vacsora, ivás virradatig, majd másnap reggel a nyomda megtekintése is. Ezekre pedig még Budapestről is szép számban érkeztek vendégek. Az ünnep után azonban zárt ajtók mögött folytatódott a szigorú és kemény munka, méghozzá puritán viszonyok között. A költekezést pedig olyannyira visszafogták, hogy csupán nagyszülői korban vették meg első télikabátjukat a család nő tagjai, addig pedig ugyanolyan kendőt hordtak, mint a parasztasszonyok.